a másik Lö táskájának és zsebeinek mítosza

Itt ülünk. Ketten. A feleségem és én. Hedonizmus és romantika. Csöpög az eső. Fogy a bor. Sok a füst. Táskát ürítünk. Nálam alszik. Vigyorgok.

Lista:

Narancsos Lindt étcsoki lapocskák

Étcsokoládé csokoládéhabos és meggyes-chilis töltelékkel

Spéci tic-tac (Chill)

Tolltartó (benne: 6 grafit, gyurmaradír, zebratoll, cérna, tűvel!)

3 db usb fülbevaló

Vészhelyzet bugyi (fekete-szürke csíkos, szexi csipkével)

Gázspray (az önvédelem fontos!) -> erősen ingerlő könnyfakasztó hatású anyagot tartalmaz - családon belüli erőszak! Széllel szemben ne használjuk!

Velencei bérlet

Nővérének 18+-os diákja

Napszemüveg (Ákostól, aki eltűnt)

Megtalált bőrkesztyű

Csöveskesztyű

Hajfestőszett (kesztyű, ecset, tégely. Piros. Régen kulacstetőként funkcionált)

Hegyező

Két rejtélyes módon akasztónélkülivé avanzsált kurvanehéz fülbevaló (nagyon színes)

Indokolatlan mennyiségű öngyújtó (5db, 3 működőképes)

Sparból lopott műanyagkanál, mert bármikor szükséged lehet rá (pl éjszakai fagylaltevéshez)

Szempillaspirál

Betét

2 nagy újratölthető elem és 3 pici

Egy fekete-ezüst hajpánt, ami szét van szakadva, cyber és olcsó volt, de pici a fejére

Egy ribizlis zöldtea filter

Egy fekete-fehér csíkos esernyő-bugyi

Sok-sok negro ^^

Egy szétszakadt karkötő, meg egy meghatározhatatlan eredetű funkciótlanul pici gyöngysor

Mp3 lejátszó, fülhallgató + még egy fura állapotban lévő, nagyobb fülhallgató, rajta 2 gémkapocs, mágneses kapcsolódásban

660 forint + ukrán pénz

Lejárt rajzbérlet

Cigaretta adójegyek (különböző országokból: cseh, horvát, magyar...)

Kitchen Budapest matrica

Ecsetfilc, 0.05-ös grafikustoll

Kulcs

Még egy hegyező ^^

Labello

Csokipapír, papírok = szemét

Koszos zsepik

Kávés Vivil cukorka 100 Ft-ért a mexikói (úti) cigányoktól

Papír kicsikori képpel

Telefonszám Prodigys fülbevalóért ^^

Zsepi (tiszta)

Pénztárca

Könyv (nekem kötötte!!! ^^)

Cigi

Mobil

és egy tollrugó finálénak ^^

...Ennyi. ^^

Posztmigrén

Ismét posztmigrén. Ma reggel 6-tól délután 1-ig. És utána kisebb utórengésekkel. Néha kicsit aggódok, hogy egyre gyakoribbak ezek a "rohamok". De talán csak a nagy hőingás az oka. Remélem.

Mindesetre ma kimaradt sok teendő, ami kissé bosszant, de el kell húznom a szám és megállapítani: ez van.

Ez most egy ilyen rövid post lesz. Inkább alszom.

Jóéjszakát :*

Love is a fairy tale.

Ez van a pizsamámra kanyarintva színes, giccses, kacskaringós betűkkel. És ahogyan az együtteses pólóval a rajongást és az azonulást fejezzük ki, most én is hasonlóképp érzek a kis lila plüssruházatommal kapcsolatban.

Talán annyiban árnyalnám, hogy:

His love is a fairy tale.

mert nem mindegy azért ^^ és elnézést, de erről szóltak a napjaim, ebből fakadóan erről szól a post is.

köszöntem :)

Top 5 film szakítás utánra

Nincs aktualitása, de sok filmes listát állítottam már össze a buksimban, gondoltam leközlöm majd őket szépen sorban. És ez a lista a legletisztultabb. ^^"

Top 5 film szakítás esetére

1. Inglorious Basterds by Tarantino

2. Inland Empire by Lynch

3. Rosencratz and Guildenstern are dead by Tom Stoppard

4. From dusk till dawn by Robert Rodriguez

5. Eternal sunshine of a spotless mind by Gondry

ha indoklás kéne, írok majd azt is. fölöslegesen nem koptatom a klaviatúrát ^^

...és majd írok ellenpontot is. :P

All I want for Christmas is yooooouuuuu!

Ez szól épp a rádióban. Kedves, szentimentális, fájós.

Amúgy jól telt a karácsony, kaptam kedves dolgokat, adtam kedves dolgokat, mosolyogtam, mosolyogtak. Így kell ezt. ^^



Az önmegtartóztatás nem erősségem, most is csak a nikotinról tudtam többé-kevésbé lemondani, apukám mindig elszomorodik, ha dohányozni lát. Hát most tekintettel voltam rá, és visszafogtam magam. Viszont emiatt a finomságokról nehezen tudtam lemondani, ugyanis a cigi az egyetlen olyan dolog, ami elveszi az éhségérzetem. Úgyhogy hamikáztam sokat-sokat, viszont kellemes meglepetés, hogy ennek ellenére fogytam. :O

Olvasgatom a Szép új világot, meg a médiatananyagot, közben félszemmel msn-en lógok. Indokolatlan, elhatároztam, hogy véget is vetek ennek, de nem megy. Függőség? Az.

Na mind1, igazából kismillió dologról írnék most még szívesen, de nem fogok. Ki vagyok offolva. Helyette kaptok pár fincsi youtube videót. ^^

Ezt az ünnepekre!



Ezt azoknak, akik értékelik a naturalistán ábrázolt táncoló zombicicákat! ^^



Ezt pedig az igényesebbik részlegnek... Nem hiába vagyok complicated relationshipben a legjobb barátnőmmel Facebookon.... :P

if (christmas()) {browser("newtab", "http://815huj0.blogspot.com";}

Nos itt ülök a gépem előtt, a fa földíszítve, a kávé kihűlve, finom új parfümillatban lubickolva, Kóficcal ld-n egymást oltva, nikotin után sóvárogva, finom, és brutális mennyiségű ételnek ellenállni képtelenül, azaz... preszenteste hangulatban...

Boldog Szülinapot Jézus! - egyik ismerősömnek ez az msn kiírása. Meghökkentem, de mosolyogtam rajta, sokkal szimpatikusabb, mint a boldog karit, sok-sok ajcsit típusú üzenetek, amiktől a falra mászom rövidúton.

A nap hol süt, hol beborul... Álmos vagyok, aludni szeretnék, de nem lehet. Így is csúnyán néznek rám, hogy a gép előtt antiszocializálódom a konstans közösségben levés helyett. Kicsit igazuk is van, mindjárt visszatolom a popóm. És még mosolyogni is fogok, ezt most megfogadom. Csak még egy cigaretta... erőgyűjtés végett.

@Kófic: F -> D! :P
ha már virutálisan csipkelődünk. mondhatnám, hogy baszogatjuk egymást, de nem mondom. az olyan nyers volna. nőietlen. o.O ünnepekhez nem illő.

Szürke tincs a hajamban

Lett egy szürke tincs a hajamban. Nem, nem őszülök, csupán az egyik lilára melírozott, alatta exszőke hajam adta meg magát a külső hatásoknak, és elkezdett halványodni, és most éppen olyan szürkés árnyalatú. Szeretem ezt a tincset.

Amúgy minden rendben, most épp az irodában ücsörgök erős kávét szürcsölgetve (kivételesen cukorral és tejporral megspékelve, ez is jól reprezentálja indokolatlanul vidám állapotomat), közben várom a Kóficot, hogy végezzen a suliban és a fogorvosnál, és közösen áldozzunk a karácsonyi marketingőrület oltárán, vagyis hogy eltoljuk a formás popóinkat ajándékokat nézni.

Túl vagyok a filotöri vizsgán, az eredményt egy kissé kétségesnek érzem, de a "túlvagyokrajta,jujdejó" típusú eufóriának nem tudok gátat szabni. Délután 3-ra lehetne is menni jegyet beíratni, bár kétségesnek tartom, hogy csak ezért hazamásszak az indexemért, utána meg vissza. Fene egy lustaság.

Egyébként néztünk a hétvégén végre ZOMBIELANDET , és juj. ^^ Nekem bejövős volt, bár a sztori maga elhanyagolható, a fekete humorban és a társadalomkritikában lubickol a film, nomeg Woody Harrelsonba a Született gyilkosok óta szerelmes vagyok, és mint mindig: most is a puszta jelenlétével egy zseniálishoz közeli síkra emelte a filmet.

Baudrillard a '80-as években Amerikát egy gigantikus Disneylandnek látta. Ma, Ruben Fleischer Zombielandnek nevezi. Érdekes tendencia, ám ennek az állapotnak is megvan a maga előnye. Ha mindenki zombi, legalább nem kell a Facebook-profilunkat frissíteni óránként. Csak tartsuk be a túlélési szabályokat és Twinkiesből legyen elég... ^^ Ugyebár...

SURVIVAL RULES OF ZOMBIELAND

Rule 1: Cardio: This one comes up in Zombieland and clearly makes alot of sense. How many fat people do you see at the end of the world when its zombies doing the ending?

Rule 2: Beware of Bathrooms: Really not just bathrooms any good apocalyptic zombie survivor should know better then going into a bathroom, small closet or any other small room with only one way in or out. Only thing stupider to go into then a bathroom is a movie theater. Lots of places to run around before you get eaten.

Rule 3: Seatbelts: Its a safe bet unless your a complete dumb dumb ( see rule #7 ) your not going to be hoofing it on foot in the event of a zombie outbreak. So when travelling on four wheels wear your seat belt. Nothing worse then finding yourself ejected out of your car into the loving and oh so hungry arms of zombies.

Rule 4: Doubletap: Carrying a gun is a great idea but it should never be your primary weapon. When you do end up using it for that last minute 'oh shit' moment remember to double tap. Its an emergency and thats why your using it and not your cricket bat so why skimp? One bullet more in the head will go a long way to ensuring your survival.

Rule 5: No Attachments: This is a tough one but you can not have attachments. If you got kids or a wife your less likely to survive then the gal or guy who has no attachments and nothing slowing him or her down. Or worse yet making bonehead decisions like 'going back into the room'

Rule 6: Travel in a Group: The best way to increase your odds of survival when travelling in a zombie outbreak is to make sure your a traveling buffet. Going it alone gives the zombies no choices but to eat you. Going it with the old man with the limp, the little kid who cant run and the middle aged woman with the plastic leg gives the zombies more options and you better odds you can run away faster then they can.

....és a többi: http://www.horror-movies.ca/horror-news.php?id=16631&page=1

Találós kérdés...

...Szókratész módjára

Mondják, hogy egy ember, aki férfi, és nem férfi látott, és nem látott egy madarat, és nem madarat, amely egy ágon, és nem ágon kapaszkodott, és nem kapaszkodott. Megdobta, és nem dobta meg őt egy kővel, és nem kővel.

Megoldás: egy gyengén látó eunuch megdobott habkővel egy nádszálon kapaszkodó denevért, de elhibázta.

Platón és az állam, tudás és vélekedés, ideatan, kétértelműség én így szeretlek. <3

Beteg, vagy csak szimplán buta?

HOHOHÓ! Új Alice in wonderland trailer jött ki! Katt!

A bejegyzést ezzel a tegnapi, a mai, és jó eséllyel a holnapi agykapacitásom reprezentáló képpel indítanám. fogadjátok szeretettel:




Hmm... Nietzschet olvasok és közben az új Suicide commando klipet hallgatom. Nem, nem nézem, 1részt, mert állítólag mindössze az EBM stílusra jellemző klisék puffogtatásából áll csak, másrészt mert olvasok. :P

De azért kirakom, hogy legyen is valami...



na léptem. ^^

szerk: hát ez a klip nagyoooooooon buta XD Szörnyen. Most itt kacagok a gép előtt. No mind1, most már kint marad. ^^

Reset

Hát ez a nap valami olyasféle energiavákuum volt, hogy ha köznapi akarnék lenni, úgy jellemezném: epic fail. vagy inkább így: epic FAIL.

Már az ébredés pillanatában volt egy rossz előérzetem, és sajnos a túlságosan is kifinomult 6-ik érzékem ismét igazolta önmagát. Ébredés után nem sokkal gyomorgörcs, és furcsa, laktózmérgezéskor jelentkező tünetek. Ezután hányinger, levertség, de közben az a gondolat piszkálta az agyam, hogy csütörtökön vizsga, úgyhogy nincs appelláta, meg hezitálás, be kell menni.

Hát így is tettem, próbáltam a hamuszürkévé változott arcomat púderral elfedni, inkább legyek sápadt, mint zombi. A hajamat kis franciásra beszárítottam, föl a szaténrövidgyatyót, a télen megszokott dupla adag harisnyát alá, a kék topot és a neccfölsőt, meg indokolatlanul sok pulcsit, és nosza. Kint a torkomba mart a hideg és megszédített a szél. Újabb hányinger roham, amit egy cigarettával próbáltam elnyomni. Ekkor viszont a tél bemászott a tüdőmbe, és fojtogatott. C'est la vie.

Beérve a könyvtárosnő minősíthetetlen stílusban elküldött a fenébe, hogy miért akarok én olvasni. Nyilván elhivatott a drága. Aztán félretájékoztatás áldozatául estem, lerobbant alattam a busz, hazafele meg majdnem elájultam. Talán ez betudható annak, hogy egész nap nem ettem a reggel kezdődőtt rosszullét miatt.

Mindezek mellett, vagy talán ebből fakadóan hihetetlen hülye érzés kerített hatalmába, amit ismét sikerült a szerető-státusszimbólumnak kiszagolnia hosszú nemkommunikálás után. Művésznő státuszt kaptam tőle. Majd meséltem a Kóficról. Azt mondta megérdemlem a sok hülyeség után, ami velem történt. Mosolygok. Bár csak haloványan, mert még mindig nagyon fura lelki és fizikai állapotban vagyok, de remélem igaza van. :)

Csoda. Villámcsapás. Cica. Meg olykor más helyzetben, nyuszi. Uhh. Jaj, de rohadt védtelennek érzem most magam így szédülősen egyedül. o.O És még vár rám Friedrich bá.

Extrémsport

azaz:

LésL navigációs rendszerpszichológusok Extrémsport című dadája

Meglepően énekképes férfiak
árnyékkal ringatják másnap
király illat csábít karácsonyra
erotikus szűz nagymama ideje!
Alapozzunk!
Zöldbabos csücske teljesült
felsőlégúti pedofília támogatásával tinik nagyágyúja megszületett
Szülessenek! Nélküle?
Élőben tanulnának, lehet? Dönci tudja.
Jártak kapni.
Kifosztott krampampuli életmód menthet!

2008. nyár, Szanticska

Hermetikusan elzár.

Huhú, alig egy óra és kezdődik a két napos "vajon fel tudok-e készülni" megmérettetés a csütörtöki Bevezetés a filozófia problémaköreibe vizsgámra. Kb 20 olvasmány, 10 témakör, sok-sok név és szám, és tudnivaló. Nekem failgyanús. De meglátjuk mire jutok. Kicsit feszegetem a határokat. Szeretem az ilyet néha.
Viszont tartok egy ideiglenes bekattanási fázistól, úgyhogy igyekszem magam a lehető legnagyobb mértékben elzárni magam a külvilágtól erre a pár napra.

A tegnap nagyon érdekes volt, nagyjából hajnali fél 3-kor kezdődött a nap, amikor is arra ébredtünk a szalagavatója utáni álmunkból, hogy kialudtuk magunkat. Reggel 7-ig beszélgetéssel, kajainputtal és kockulással telt az idő. Amikor is egy durva switchoff következett be mindkettőnknél, és kidőltünk olyan délután 1-ig, 2-ig... Aztán betoppant a másik L, meg Kriszti, ezen jól meglepődtünk, a másik L-t felöltöztettük trú cyberpunknak, aztán rohantunk visszavinni a pingvinruhát a kölcsönzőbe. Eközben Frivol már hibernálódott a villamosmegállóban, de a forraltbor mindannyiunkat picit helyretett. Beszélgetős-tovább ismerkedős, részemről tovább szimpatizálós borozgatás volt, és ha minden igaz, szombaton folyt.köv. Ennek kapcsán majd linkelek a bejegyzés végére pár zenét mutogatóba, mert tartok tőle, hogy soká lesz az, amikor én msn-re fel tudok majd kúszni így jobban meggondolva. :/

Aztán vacsi nálunk, anyum feltűnően aranyos volt mindkettőnkkel, meg is lepődtem. :) Aztán fél 10 fele elindulás, ő koleszba, én haza. Most meg van még kb 9 percem, aztán elküldöm magam fürdeni és indulás az ELTE-re a filozófia könyvtárnak becézett szektába.

/közben letusoltam, összekészültem/

szóval lassan lépek is.

jaigen. egy momentuma lesz a hermetikus elzárás megtörésének, mégpedig a ma délután az aforizma író úrral. kíváncsi vagyok. :)

Na akkor a szombati Monkey 6 party ízelítő zenéi:

Cicalány (fétis, vagy infantilizmus?)

Ez most annyira endorfintúltengést okoz, hogy megosztom veletek is. A sokat emlegetett cicafüles fölső élőben!



no, most éppen így ülök a gép előtt ^^
de már nem sokáig.

jó éjszakát!

Ébresztő!

@Kófic: Ha lesz még legközelebb, és el akarsz jutni iskolába, ezzel tessék ébreszteni :)



u.i.: Kivéve(!!!!!) ha migrénnel ébrednék ismét. Akkor puszikkal, kávéval és ágybareggelivel/ha hányingerem is lenne, akkor ágybacigarettával ^^ (nem telhetetlen a kisasszony, és nem is hedonista)

Owwww.....


u.u.i: @mindenki: most megyek a cicás fölsőért ^____^ majd képes beszámolót fölteszek, ha megkaparintottam, hogy nevessetek/irigykedjetek. ^.ˇ

Prüntyögés

Napi horoszkóp 2009. december 11.
Erős most a csábítás, de Ön tudja, hogy ellen kell állnia. Lehetőleg ne menjen sehová, ahol ez a csábítás erősödne. Este pozitív szellemiségű, tevékeny emberek társaságát keresse, ne léhűtőkkel üljön valami füstös helyen.

Hömm. Oké. De aki csábítást akar okozni most szóljon, hogy meg ne lepődjek. Vagy talán arra az egy kiló palacsintára értendő ez, amit anyum küldött az albiba, és a hely amit kerülnöm kell a hűtő környéke? (Fogyózom ugyanis, ne fintorogjon senki. Kell és kész. És menne is, ha valaki nem tömne folymatosan csokival ;P)

Na mindegy, nem is ez a lényeg, ez most csak egy ilyen Soundtrack of my life-os bejegyzés akart lenni, ugyanis hála a Kófic lejátszójának, ihletésem lett egy új kisfilmre, már csak idő kéne rá, meg ember. A zene már megvan:



Most lusta vagyok, úgyhogy ennyi.
Cuppanósat mindenkinek. :*

Nőstényördög

Így érzem most magam. Nem tudom, hogy a hormontúltengés (van itt minden: ösztrogén, progeszteron, endorfin, fenil-etil-amin, oxytocin, amit akartok), vagy a birtoklási vágy (fenygetettség-érzésből fakadóan, ami fasság, de sajnos nem tudok harcolni ellene) de hihetetlen agresszívnek érzem most magam. Kár, hogy letörögettek a körmeim (no nembaj, némi idő, sok vitamin és lesznek újra), mert most szívesen használnám őket. Kissé értetlenül szemlélem magam. Kicsit ilyen fejjel: o.O Lehet, hogy a csökkentett nikotin és koffeinadag?

Talán a Kófic most elmosolyodna, ha azt mondanám: rágyújtok a győzelemcigarettára. De lehet, hogy csak szimplán kultúrsznobnak tartana, hogy úgy hipertextualizálok, hogy még nem is olvastam a könyvet, ami kapcsán most itt kacsintgatok. Ki tudja...

Összeszűkült szemmel szívom és fújom a füstöt. És közben kattintgatok. Talán a délelőtti durva migrén utórengései. Talán kissé megviselt a zaklatott fél-alvás-állapotban levés, a furcsa álmok, a fényérzékenység és a hányinger. Vivát hétvégére ideérő hidegfront. >.<"

Apropó fura álmok. Ma ismét sikerült meghalnom. Ráadásul egy kisbabával a karomon. Hálóingben ültem az út szélén és beszélgettem Vele, amikor észrevettem, hogy egy kisbaba kimászott az útra. Fölálltam és kicsit öntudatlan állapotban utánaindultam. Mire odaértem hozzá, ráeszméltem, hogy ez a csöppség valójában az enyém. Jobban mondva a mienk. Fölkaroltam hát és elindultam vele. Közben a cigaretta elaludt a számban a rázuhanó esőcseppektől. A baba pedig szorosan a fehér hálóruhám nyakába csimpaszkodott. Hirtelen egy furcsa villanást láttam, éles, majd egyre tompuló fájdalmat éreztem, és valami meleget a homlokom körül. Elütöttek. Előre zuhantam, rá a babára. Mindketten homlokunkkal a betonba érkeztünk, és a fehér ruhácskánk lassan pirosassá itatta a vér. Közben emberek gyűltek körénk. A Kófic is ott volt. Magához rántott, majd elengedett, és a csöppségért nyúlt. Azt hiszem a szüleim is ott voltak. Talán a húgom is. Hirtelen végigfutott rajtam valami fura hidegrázás, és kegyetlen hirtelenséggel magamhoz tértem. Ő ott szúszogott mellettem, én meg alig nyitottam föl a szemem, rögtön lezsibbasztott a fojtogató, tompa fájdalom. A szobába alig szűrődött be egy pici fény, de az is fájt. A gyomrom liftezett. És persze ilyenkor nincs nálam semmiféle fájdalomcsillapító...

C'est la vie.

Szóval elúszott ez a nap is, a feladatok holnapra maradtak. Tanulás, újabb kísérlet a külvilágtól hermetikusan elzárt filozófia könyvtárba való bejutásra, majd cicafüles fölső megvételezése, és filmklubon Humphrey Bogartra nyálcsorgatás, de csak visszafogottan.

Most meg még egy cigaretta, majd a gyönyörűséges szalagavató-ruha kimosása finoman, kézzel, és könyörgés a sorshoz, hogy holnapra megszáradjon. Azt mondta villogni szeretne velem. Ennyivel talán hozzá tudok járulni. ^^"

És most már az agresszió is csökkent bennem. Halleluja.

Variációk vallásépítésre

Két videós feldolgozása ugyanazon számnak. Az első egy AMV a számomra überkedves Serial Experiments Lain animéből, a másik meg a Donnie Darkos kislányokra hajazó, de annál sokkal fantáziadúsabb tizenkevés éves lánycsapat kabarétánca, engem meghatott a kreativitásuk és a lelkesedésük, és be kell valljam: határozottan ügyesek.

egy dalszöveget azért kaptok. :)





Most csak ennyit akartam. :)

R41N.generator

Villanások. Kissé kuszák a gonolataim, olyanok, mint a hajszálaim az ilyen furcsa délután magamhoz térős alvások után: ide-oda állnak rendszertelenül, szabálytalanul.

Tegnap egyetemen voltam. Nem sokat, de pont eleget. Előtte keveset aludtam. Nem ment. Egyedül nem. Aztán találkoztunk. Belebújtam az aurájába, a lelkébe csimpaszkodtam és nem engedtem. Mesélt. Zenélt a nyakkendője. Nevettem. Bementünk a Cseribe. Barátkoztam. Ölelgetett. Oltogatott. Én is őt. Telefonhívás. Át kéne kukkantanunk egy régóta halasztgatott találkozó végett.

Bólintok, amúgy is kíváncsi voltam már rá. Cigaretta, majd indulás. Odaérés. Még egy cigaretta, pedig azt mondtam fontolgatom, hogy leszokok.

Fölmenés, megismerkedés, beszélgetés. Szimpátia. Tényleg kiélezett helyzet lehetett volna, de nem volt az, pedig rá vagyok gerjedve a fura helyzetekre.

Beszélgetés, ígéret a folytatásra (később betervezett betartása az ígéretnek), búcsúzás.

Koleszba kísérés, rá várás, addig olvasás, hazacsábítás, svéd felvételek meglesése. Trollokon mosolygás. Majdnem különalvás. Aztán mégse.

Reggel nehezen fölkelés. Kávéfőzés, reggeli készítés, zombiarccal mosolygás. Vele menni akarás, de visszaküldés aludni. Azért buszhoz kikísérés. Búcsúcsók. Hazajövés. Furcsán alvás.

Megállapítás: a koffeintől tényleg gyorsan álmodunk.

Bipolar!

Ez egy rövid bejegyzés lesz.

A nap csúcsélménye: hazajött ^^ :örömében ugrál:

A nap mélypontja: nem készültem kiadványszerk. zh-ra. nyüssz.

Én megmondtam ;P

Soundtrack of my life

Mai epizód:



*és külön öröm, hogy a videó Anton Corbijn.

Zombieland

Vigyeeeen el valaki a Zombielandre mielőbb, légyszi-légyszi-légyszi :) Akarok írni róla, úgyis kéne gyakorolnom a filmkritika gyártást. ^^"

Amúgy meg azért picsogok és nyafogok, mert tegnap sikerült brutális mennyiségű bort és limoncello-t (?) fogyasztani lakótárssal, míg az éjszaka egy hatalmas 2 résztvevős karaoke-estbe nem fordult át a szomszédok megörvendeztetésére. És bár móka volt, meg minden egyéb, de sajnos most érzem, hogy a citromlikőr, az olcsó rose, és a még olcsóbb merlot annyira nem szeretik egymást. Főleg, ha sokbögrényit fogyasztottál belőle. Nyüssz.

Pizsamában pötyögök még amúgy, de lassan ráveszem magam, hogy lezuhizzak, hátha ez a fejfájást is enyhítené, gyógyszerem ugyanis nincs rá. És még fordítanom is kéne, meg Nietzsche-t olvasni, meg takarítani itt is, meg a cégben is, meg haza is menni... Úhh, úgyérzem kidurranok, mint egy lufi, már a tennivalók felsorolásától is.

És nikotinhiányom is van, de mivel pizsibe vagyok, nem mehetek le rágyújtani, az ablakban dohányzást meg nem tolerálja a lakóközösség... Úgyhogy csak szemezgetek a promóciós dobozos kék camellel... És a rajta lévő füstkarikákból összerakott teve meg kajánul kacsint vissza rám. Ne kínozz. >.<"

De hogy valami jóról is beszámoljak, ma fölavatom a latexminit, amit szereztem tegnap ^^ Le fogok fagyni benne, de ez nem gátol meg semmiben. Szeretem néha jutalmazni magam, még ha nem is szolgáltam rá. :)

Najó, elmegyek fürdeni, mert a buksifájás lassan túlnő rajtam.

Boldog viharnapot Micimackók.

Soundtrack of my life

Mai epizód OST-je:

női táska

Most, kedves hölgyeim és uraim, két okból is rendhagyó bejegyzés következik. Egyrészt, mert ez ma a második. Másrészt, mert tökéletesen értelmetlen, csak egy hirtelen ötlettől vezérelt öncélú megmozdulás.

Ugyanis feltűnt ma, hogy minden szofisztikáltságot mellőzve kijelenthetem: kurvanehéz volt a táskám, de úgy, hogy elvileg nem volt benne szinte semmi. Úgyhogy most kipakolom, hogy a dolog végére járjak és mindent, amit benne találok, listaszerűen kiírom ide. Én szóltam, hogy öncélú és értelmetlen lesz. Te olvastad tovább, magadra vess :P

Nos a lista :kihúzza a táska cipzárját, fél kézzel pakol, fél kézzel gépel. multifunkcionális: a következő:

koszos papírzsepi
tiszta papírzsepi (nyuszis)
vékony színes post-it
mozijegy (Rémségek cirkusza)
kitépett lap exem címével, és a buszjáratokkal, amikkel odajutok (wtf)
kamerát állványhoz rögzítő kütyü (WTF!?)
egy magyar szakos ismerősöm órarendje
egy kitépett lap, amire a húgom szívecskét rajzolt nekem és leet-speek írással a tudtomra adta, hogy hiányzom neki, mióta elköltöztem :)
mosolygós zöld műrasztás öngyújtó
műanyag kávékeverő
fekete szemhéjtus (beszáradt)
4 db lemerült AAA-s elem
kis kerek tükör, Cute as a cupcake felirattal, Szigetes nászajándék :)
saját egyetemi órarendem, foszladozó állapotban
atomjaira tört púder
atomjaira tört fekete szemhéjfesték
üres narancsos 70%-os étcsokis doboz
mindenesfüzet. leszakadt a borítója ma. de nembaj.
90%-os logika beadandó. szívem repes.
Zombieland címlapos Exit újság.
Friedrich bácsitól a Tragédia születése.
Ingyenes Arany oldalak cd (aúcs)
3 db NEM lemerült elem
ekcéma elleni kézkrém
mp3 lejátszó, igencsak meggyötört fülhallgatókkal
4 különböző lakás kulcsai
sminkcuccok egy DM-es zacskóba gyömöszölve (nonkomformizmus rulz)
egy nagyon csúnya narancssárga fésű (eredete kétséges)
egy szürke ATA kábel
jack elosztó
szép fekete toll, sajnos kifogyott
szép fekete pénztárca
egy fekete-fehér csíkos hajgumi
némi mag
némi dohány
és finálénak: némi zacskómaradvány (talán gofris?) a táska legalján

hm, összességében rosszabbra számítottam. ^^ aki szeretné, elemezze a személyiségemet a táskám alapján. van, aki szerint a nők ezalapján readelhetők le legkönnyebben. nosza.

no szép estét.

K0N523XU4'L15

azaz konszexuális. ez a mai nap kedvenc szava. az fajta szeretkezés, ami beleegyezéssel történik.
abortuszkérdésről vitáztunk logikán. ott szültem ezt a szóösszetételt. legalább ma is alkottam valamit. és megint nem írok mondatkezdő nagybetűket. nyüssz.
amúgy meg fél 6-kor keltem, hogy írhassak neki jó utat sms-t. de mielőtt fölébredtem volna már ő is írt. ^^ most meg piszkosul hiányzik. jobban mondva máris piszkosul hiányzik. love is like a drug? meg a kokainfüggők, az elmebetegek és a szerelmesek közötti kapcsolat? :somolyog: amúgy is új szerelmem van. a decemberi.
mindenesetre itt a rózsája az asztalomon, kissé kókadozik szegény, sokat utaztattam, még pár napig próbálom életrekelteni, utána meg úgyis menthetetlenül leszárítom... megölöm, hogy túlélje. édes kis paradox. sokadjára. ^^
amúgy tegnap megint egy évvel öregebb lettem elviekben, gyakorlatilag Pipaminiszter úraság megállapítására alapozva: maradtam 16 éves.
hmm, mit akartam még vajon? nem tudom. kissé halnak az agysejtjeim, úgy érzem, de nem baj. a természet törvényei szerint az erősebb marad életben. vagyis a pusztuló tendencia csak a gyengéket érinti. tehát: okosabb leszek, miközben butulok. szuper. ezzel a megnyugtató gondolattal fogok elaludni, miután megittam a mellettem mosolygó pohár vörösbort. kompenzálok. néha kell.

üdv.

Csöcspower

Ez volt az a szó, ami ma leginkább mosolyra fakasztott. Ugyanis elég idegölős napok vannak a hátam mögött.
Drága szüleim ugyanis csütörtökön valóban megejtették beígért látogatásukat. Szokásos fura légkör, pofavágások, de próbáltam mosollyal és megfelelő iróniával kezelni a helyzetet. Aztán hazamentem velük, mert szükség volt rám pénteken, beteg húgimra kellett vigyázni, a kocsiban még egészen nyugodt (és fagyos) volt a légkör. Amint hazaértünk viszont nekiestek a torkomnak, és ez így ment egészen este 8-tól hajlani 2-ig. Minden terítékre került. A lakás szerintük okádék. Szerintük lefele megyek a lejtőn, leszarok mindent. Szerintük egysíkú a stíluson. Kiölök magamból minden kreativitást. Rossz emberekkel veszem körül magam. Teljesen beleolvadok a tömegbe. Bomlasztom a családot. 19 évnyi gondoskodásukat dobom a kukába. Felelőtlen vagyok. Rossz az ízlésem. Nem ilyennek képzeltek el. Zárkózott vagyok. Zavarodott. Nincs jövőképem, nincsenek terveim. Elsietem a dolgokat. Kivonom magam a kultúrából. Satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Én meg csak ültem, hallgattam, szívtam a cigarettákat egymást után (szemük láttára először), és úgy tettem, mintha ott se lennék valójában.
Nem akartam vitatkozni, mert akkor kéne védekeznem, ha egyetértenék velük. De nem így van.
Így csak ültem, hallgattam, picit ott volt a gombóc a torkomban, de nem hagytam, hogy egy könnycsepp is megmutatkozzon, majd amikor reakciót próbáltak kierőszakolni belőlem, makacs semmitmondásba menekültem.
Majd elmentünk aludni, bár én még 2-3 órát ébren üldögéltem a szobámban, zenét hallgattam, és tovább tömködtem az agyam a vigasztaló nikotinnal.

Aztán másnap húgommal jól elvoltunk, mondta, hogy picit fáj neki, hogy én is cigizek, meg faggatott, hogy mióta, nem volt szívem beavatni, hogy nagyjából 15 éves korom óta, azaz lassan 4 éve (kisebb-nagyobb megszakításokkal). Aztán beszéltem a Kóficcal, mérsékelten beavattam a dolgok alakulásába, de nem akartam nyafogni, örültem, hogy beszélünk, úgyis ismét szembesülnöm kellett vele, hogy annak a pöcsnek, aki azt mondta, hogy a szerelem az, amikor a másik hiánya fáj, mennyire igaz...

Majd a húgommal egy kis kapcsolat és emberelemzés, rákérdezés, hogy ő lesz-e a férjem, sejtelmes mosoly, majd tématerelés gyanánt wii-zés, meg hasonlók. Kicsit fightclubboltunk is, de nekem most nem volt hozzá hangulatom.

Aztán anyáék hazakerültek este 9 körül, ezzel végérvényesen eldöntve, h ismét ott kelljen aludnom. Kompenzáló légkör, tündérkémezés, lilibabázás, stb, ami a történtek után elég furcsán és idegenül hatott. Nem tudtam meghatódni rajta. Icipicit sem.

Aztán ma reggel hazajövés. Bár mindig kijavítanak, amikor az albit otthonomnak hívom, de én is mosolyogva javítottam ki őket, hogy igenis, hazamegyek. Nem pusztán Gazdagrétre.

Szóval ilyen érdekes volt ez a két nap... Ma este viszont szalagavatóra megyek, úgyhogy lassan lépek is, hogy kellően kicsípjem magam, úgyis rég volt okom ilyesmire, a hétköznapiakat leszámítva. :)

Tegyetek meg nekem valamit: legyetek rosszak. És akkor majd nem csak én érzem magam annak. Köszönöm.

Üdvözlet, puszidobás.

Soundtrack of my life

A mai epizódhoz tartozó soundtrack:

Endorfin az agyban szabotál

Lerombolja a gátjaimat. Előhúzza belőlem azt, akit rejtegetek.
Azt mondja én vagyok élete nője. Elpirulok.
Olyan, mint egy villámcsapás. Hirtelen bukkant föl, és mielőtt felfoghattam volna, olyan mély nyomot hagyott bennem, mint még talán senki előtte.
Kihozza belőlem az állatot, de ha finoman ér hozzám, egy szempillantás alatt megszelidülök.
Megszédít.
Elveszi a józan eszem és eszében sincs visszaadni.
Kiprovokálja, hogy megüssem és elmosolyodik.
Huncut szemeivel kigombolja az aurám és én elfelejtem, hogy ki is vagyok, csak azt tudom, hogy az övé.
Egyszerre hat és ellenhat. Félek tőle és mégis az ő lelkébe kapaszkodom, ha megborzongok.
Engedi, hogy dobjak a kockáival. Felolvas nekem a kis fekete könyvéből.
Előbb vetkőzteti a lelkem, mint a testem.
Becézget.
Rombol és épít. Hagyja, hogy beleszédüljek a csókjaiba.
Óv és bánt.
Megszünteti a teret és az időt.
Túlteljesíti a tervet.
Mosolyog. Szeret.
Áthágatja velem a főbűnöket.
Magába bolondít. Sóhajtásra kényszerít.
Leveszi a terheket a vállamról. Az életem részévé válik.
Kockáztat. Élvezem. Bemutat a világnak. Követem.
Zavarba hoz, infantilizál, bizalmat ébreszt. Átölel. Megcsókol. Rámrajzol.
És én úgy érzem, nincs szükségem semmi másra.
Csak rá.
Szeretnék a Marla-ja lenni.
Szükségem van rá.
Őrizz meg.
Szeretlek.

Félelem és reszketés Gazdagréten

Huh. Épp most ért véget Hitchcock mesterbácsi Madarak című alkotása. És rájöttem, hogy itt ismét megnyílvánulhat az oldschool dolgokért való rajongásom. Hitchcock és mondjuk a mai horrorfilmrendezők között (nem tudnék nevet említeni, vajon ez véletlen? - tenném föl a csípős, iróniával fűszerezett kérdést) pont az a különbség, mint a C64 és az Xbox 360 között. Akinek ez kifejtésre szorul, hívjon meg egy kávéra, és szívesen beavatom a titokba, most képtelen lennék a téma bővebb kifejtésére, és az ingyenkávé úgyis jó biznisz. ^.^
Borzongtam. Lehet, hogy fáradt vagyok, meg vihar van odakint, amitől sajnos nagyon-nagyon-nagyon félek, valami gyerekkori traumára vissza tudnám vezetni, ha akarnám, de most titokzatos (inkább lusta, de a titokzatos jobban hangzik) kedvemben vagyok, és ezt is inkább személyes megkeresésre mesélem majd el az érdeklődőknek. Ezért nem kérek ingyenkávét, de ha kapok: megköszönöm. Még mosolygok is mellé. Szóval lehet, hogy a vihar is hozzájárult az élményhez, vagy megalapozta azt, vagy mittudomén, éjfél után nem vagyok hajlandó szofisztikált lenni csak azért sem...
A lényeg: Suspense. Ez a szó ma nyert értelmet számomra. Mert hiába régi, hiába gagyi mai szemmel nézve mindenféle technikai trükközése, bevallom, volt rész, ahol le kellett állítanom és elszívni egy cigit, és bevallani magamnak: borzongok, és talán félek is. Hihetetlen, imádok félni, és olyan rég nem hozta ki belőlem film ezt az érzést. Most már értem miről beszélt a filmes tanárbá, amikor a sokk és suspense közötti különbséget elemezgette. Nyüssz. Pozitív nyüssz.
Igaz, nem első alkalom volt ez a Madarakkal, láttam már 8 évesen is, de akkor leginkább csak a takaró alól, ami azért valljuk be: nem ugyanaz az élmény. Mondjuk takaró most is volt, amolyan (ál)felnőttes módon: Kóficom sálja, illetve némi nikotin. Csaltam. ^^
Közben már robog le a Sunset Boulevard, kíváncsian várom, amúgy is film noir buzinak tartom magam, de rá kellett jöjjek, hogy ez csak amolyan neonoir-rajongás. Szóval most megpróbálom a régieket is bepótolni. Amennyire időm engedi...
Amúgy a nap kellemes fáradtsággal telt, filmelőadás volt ma csak, az is csak déltől (kedves keddi napok: aranyba szeretném foglalni a bal bokátokat ezennel, kár hogy eddig nem kerítettem rá sort ^^), utána némi beszélgetés a nihilsráccal, aki magával hozta a szerelmes füves barátját is (mindketten volt osztálytársak, de a nihilsrác most egyetemen is összekerült velem. nehezen jövünk ki: aktív idealistaként a passzív nihilizmusa nehezen tolerálható számomra). Beszélgettem picit velük, a szerelmes füvesnek meséltem a drágáról, a nihil forgatta szemeit, láttam, hogy ismét megvet, amiért boldognak tartom magam. Érdekes párhuzamot mutat jóanyámmal, akivel amúgy is komálják egymást... Lehet, hogy összebeszéltek. Hm. Remélem nem, mert van ám egy lángszóróm.
Amúgy ha már szülők: igényüket fejezték ma ki arra, hogy csütörtökön átjöjjenek albiba, mosolyogva mondtam igent, előre látom, hogy ki akarják figyelni, hogy mibe tudnak belekötni, hogy aztán hazacsalogassanak. Vicces terv. Előre nevetek rajta. Bár ha kicsit levetkőzöm a szarkazmusom, akkor be kell látnom, hogy csak a hiányom motiválja őket, ami valahol nagyon kedves, de annyira bután fejezik ki, hogy a hatás-ellenhatás jegyében csak nagyobb ragaszkodást szülnek vele bennem a születő önállóságom irányába. Cink. (elkalandozás: átveszem a szavait... menthetetlenül ^^""... elkalandozás vége)
A nap vége Lillácskával telt, rajzolgatott, kávézgattunk a Csendesben, azt a helyet is meg kéne mutatni a Kóficnak, komálná ^.^ Akármennyire is alterpicsa-pöcs gyűjtőhely, megvan a maga varázsa (megj: lejött a Sunset Boulevard közben, juppí ^^)... szóval elvoltunk. Tervezgettük a missiont, meg a hétvégi szalagavatót, szidtuk a világot, és közben kacagtuk is. Meg magunkat is. Kell az. ^^
Ja meg kaptam ma egy e-mailt, ami egészen tetszetős munkalehetőséget rejtett magában a DocuArtban. Igazából amolyan mindeneskedés, kávéfőzés, vetítőgépindítás, nyitás-zárás, takarítás, ami épp akad, de legalább nem önkétes munka végre. Lehet, hogy megjátszom. Tarantino is moziban dolgozva kezdte és lám-lám. A leendő férjeim listáján végezte. Szóval ki tudja. ^^ Amúgy is jó lenne valami nem annyira random meló...
Illetve még egy pozitív élményem volt ma, az is a Kófichoz kötődik, de arra a reakció az egy külön bejegyzést érdemel. ^^ Azt meg nem szeretném összedobni, mint ezt most, úgyhogy majd később lesz esedékes. Mindenesetre csak annyit tudok mondani, hogy endorfin az agyban szabotál. Totálisan. És ez így jó... ^^ :szerelmes sóhaj:
Na jó, valamit még fotoszintetizálgatok, aztán jóéjtcigi izzítás, pizsifellövés, és gondolkodás, hogy miért akartam volna holnap óra előtt összefutni a költősráccal (csoporttárs)... elfelejtettem felhívni és most törhetem a buksim. Nyüssz. :gondolkodóba esik:
No mindegy
Bises et au revoir.

0100100101100100011001010110011111110110011011001110100101110011

0100100101100100011001010110011111110110011011001110100101110011, vagyis idegölés. Ezzel telt a mai napom vége. Előtte teljesen idilli volt, minden olyan varázslatos. Felébredtem mellette, nagyon korán, nagyon kevés alvás után, de a sors gondoskodott róla, hogy még egy nappal hosszabb legyen a hétvége. Az iskola megvár, a szeminárium le van szarva, csak a karjaiban lehessek még néhány órát. Hihetetlen volt, annyira nyugodt. Az idő megszűnt egy picit létezni. Mintha megállt volna a világ az ajtókon-ablakokon kívül. Csodálkoztunk is, amikor kiléptünk a kapun, hogy jé, itt kint az idő nem állt meg.

Szóval a nap nyugodt egymásrafigyeléssel telt. Viszont miután elbúcsúztam tőle, a védőbúra megszűnt létezni és egy telefonhívással atomjaira zúzták a megingathatatlannak hitt lelkibékémet, amit már több, mint egy hete építgetek. Nehéz elhinni, hogy úgyis elér az energiaszívásuk, hogy több, mint 20-30 kilométernyire vagyok tőlük. Talán mégis Szanticskára kéne menekülni, ott úgysincs térerő... És hiába vagyok a lányuk, úgy érzem ez azért kissé túlzás. Miért kell mindig beütnie a szarnak, amikor azt hiszed minden oké? Kibaszottul gonosz játéka ez a sorsnak...

De nem baj, én szoktam mondogatni, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz, hátha most is igazam lesz... Hátha.

Azért mosolygok, ha eszembe jut... Talán majd a sok rágondolás szülte sok mosoly elnyomja a keserűséget... Remélem. ^^"

h3d0n12mu5

Épp az ágyamnak nevezett matracon üldögélek, laptoppal az ölemben, PJ Harvey-s ruhámban, posztmarcang hangulatban, nikotin után sóvárogva, orbitális, mégis megnyugtató kreatív káoszban.

A mai nap a vérszívásról szól. Illetve majd elmegyünk sétálni a vásárcsarnok felé, de előtte még találkozó drága exemmel. Móka lesz ^^

Közben itt van mellettem a drága laptopja is, fura képek villannak föl rajta, amíg pihenteti a képernyőt. Mosolyt fakasztó egészen.

Mindeközben Animatrix soundtracket hallgatok. Tökéletesen illeszkedik ehhez a finom, szürke, nyugodt naphoz.

Még kismillió dologról írnék szívesen, de azt histem kicsípem magam a vérszíváshoz, és mérséklem a kreatív káosz mértékét is, túl ne nőjön rajtam. A destrukció is teremtés.

Úgyhogy mára ennyi. Egy pillanatban megfogalmazva az egész nap hangulata. Minimalism ist krieg.

A további gondolatcsokorig viszontlátás, kacsintás.

Soul [(s)t]ripping

Mókás dolog ez az exchibicionizmus. Főleg, amikor a skála ilyen széles lehetőségeket kínál. Valójában elképzelésem sincs, hogy hajnali negyed négykor egy átmelózott éjszaka után miért éreztem úgy, hogy ez most szükséges. De a helyzet az, hogy általános tendencia, hogy nem igazodok a saját lépéseimen. De jó ez így. Az az igazi, amikor még magam számára is kiszámíthatatlan vagyok. Szeretem az ilyet. Szórakoztat, leköt. Olykor el is gondolkodtat.

Minden kezdet nehéz. Ez az első bejegyzősdi is mindig olyan sutára sikeredik. Pedig ez már nem az első nekifutásom a netnaplózásnak, csak a helyzet az, hogy a lustaságom mindig erőt vesz rajtam. Hiába, egy cyborg elemei is lemerülnek olykor. És mivel az albérlet kong az ürességtől mind elemek, mind élelem terén, azt hiszem én is merülő tendenciát folytatok. De ennek is megvan a maga varázsa. Mint minden hiánynak. Alapvetően szeretek hiányolni dolgokat, minden ezáltali kellemetlenség ellenére. A vágyakozás megédesíti a később megszerzett, vagy megszerzendő dolgokat. Abszolút triviális, meg közhely, meg hasonlók. De igaz.

Úgyhogy én is csak tűrök inkább, tűröm az alvás hiányát, a táplálék hiányát, a nyugalom hiányát, és inkább elszívok egy cigarettát. Csak a gond az, hogy nincs kedvem kimenni a hidegbe, így is fázom kissé. De mi porcelánbabák alapvetően ilyen fázósak vagyunk. Pláne ha még cyborgok is vagyunk mellé. Úgyhogy azt hiszem előveszem a csábos szempillarebegtetéssel egybekötött félédes mosolyomat, és ráveszem a kedves lakótársat, hogy hadd legyen elég az ablakba kiállnom. Bár a mélyen dekoltált fölsőbe így is bele fog csípni a közelgő tél hidege, de hát valamit valamiért. Kell nekem ilyenbe cédáskodnom.

Azt hiszem ez az ominózus cigaretta már egy rituálisan elszívott jóéjtcigi lesz. Ami után nincs apelláta, aludni kell. Lesz is rá pár órám, de utána terveim vannak. Egészen nagyszabású tervek, bár valószínűleg csak számomra tűnik így. Mindenesetre miután összeszedem magam dél és kettő között, elindulok a cégbe, ahova dolgozgatok (ez egyike annak a négy helynek a városon belül, ahol meghúzhatom magam éjszakára, ha rámjönne a randomság. ^.^), lepakolok, talán takarítgatok kicsit, utána becélozom a boltot a kis hedonista bevásárlólistámmal, amiért valaki még nagyon büszke lesz rám a nap folyamán. :)

Szép tervek. Sóhaj. Ez most megint átcsapott vágyakozásba. C'est la vie.

Milyen kis nyafogós dög vagyok. Imádom magam ilyenkor. Minden cselekedet olyan irracionálisnak hat, hogyha már nagyon álmos vagy. Szoktam is mondogatni, hogy ilyenkor kiszámíthatatlan vagyok, nem szabad komolyan venni, most is mondhatnám, de már tudjátok. Nem szeretem a fölösleges szájtépést, bármennyire is az ellenkezőjét bizonygatom most ezzel. Édes kis paradox. ^^

No de legyen elég mára ennyi, elő a jóéjtcigivel, sistergést akarok hallani, parázzsal világítani, vacogni, és hatalmas pupillákkal meredni a sötétbe.