Soul [(s)t]ripping

Mókás dolog ez az exchibicionizmus. Főleg, amikor a skála ilyen széles lehetőségeket kínál. Valójában elképzelésem sincs, hogy hajnali negyed négykor egy átmelózott éjszaka után miért éreztem úgy, hogy ez most szükséges. De a helyzet az, hogy általános tendencia, hogy nem igazodok a saját lépéseimen. De jó ez így. Az az igazi, amikor még magam számára is kiszámíthatatlan vagyok. Szeretem az ilyet. Szórakoztat, leköt. Olykor el is gondolkodtat.

Minden kezdet nehéz. Ez az első bejegyzősdi is mindig olyan sutára sikeredik. Pedig ez már nem az első nekifutásom a netnaplózásnak, csak a helyzet az, hogy a lustaságom mindig erőt vesz rajtam. Hiába, egy cyborg elemei is lemerülnek olykor. És mivel az albérlet kong az ürességtől mind elemek, mind élelem terén, azt hiszem én is merülő tendenciát folytatok. De ennek is megvan a maga varázsa. Mint minden hiánynak. Alapvetően szeretek hiányolni dolgokat, minden ezáltali kellemetlenség ellenére. A vágyakozás megédesíti a később megszerzett, vagy megszerzendő dolgokat. Abszolút triviális, meg közhely, meg hasonlók. De igaz.

Úgyhogy én is csak tűrök inkább, tűröm az alvás hiányát, a táplálék hiányát, a nyugalom hiányát, és inkább elszívok egy cigarettát. Csak a gond az, hogy nincs kedvem kimenni a hidegbe, így is fázom kissé. De mi porcelánbabák alapvetően ilyen fázósak vagyunk. Pláne ha még cyborgok is vagyunk mellé. Úgyhogy azt hiszem előveszem a csábos szempillarebegtetéssel egybekötött félédes mosolyomat, és ráveszem a kedves lakótársat, hogy hadd legyen elég az ablakba kiállnom. Bár a mélyen dekoltált fölsőbe így is bele fog csípni a közelgő tél hidege, de hát valamit valamiért. Kell nekem ilyenbe cédáskodnom.

Azt hiszem ez az ominózus cigaretta már egy rituálisan elszívott jóéjtcigi lesz. Ami után nincs apelláta, aludni kell. Lesz is rá pár órám, de utána terveim vannak. Egészen nagyszabású tervek, bár valószínűleg csak számomra tűnik így. Mindenesetre miután összeszedem magam dél és kettő között, elindulok a cégbe, ahova dolgozgatok (ez egyike annak a négy helynek a városon belül, ahol meghúzhatom magam éjszakára, ha rámjönne a randomság. ^.^), lepakolok, talán takarítgatok kicsit, utána becélozom a boltot a kis hedonista bevásárlólistámmal, amiért valaki még nagyon büszke lesz rám a nap folyamán. :)

Szép tervek. Sóhaj. Ez most megint átcsapott vágyakozásba. C'est la vie.

Milyen kis nyafogós dög vagyok. Imádom magam ilyenkor. Minden cselekedet olyan irracionálisnak hat, hogyha már nagyon álmos vagy. Szoktam is mondogatni, hogy ilyenkor kiszámíthatatlan vagyok, nem szabad komolyan venni, most is mondhatnám, de már tudjátok. Nem szeretem a fölösleges szájtépést, bármennyire is az ellenkezőjét bizonygatom most ezzel. Édes kis paradox. ^^

No de legyen elég mára ennyi, elő a jóéjtcigivel, sistergést akarok hallani, parázzsal világítani, vacogni, és hatalmas pupillákkal meredni a sötétbe.