Félelem és reszketés Gazdagréten

Huh. Épp most ért véget Hitchcock mesterbácsi Madarak című alkotása. És rájöttem, hogy itt ismét megnyílvánulhat az oldschool dolgokért való rajongásom. Hitchcock és mondjuk a mai horrorfilmrendezők között (nem tudnék nevet említeni, vajon ez véletlen? - tenném föl a csípős, iróniával fűszerezett kérdést) pont az a különbség, mint a C64 és az Xbox 360 között. Akinek ez kifejtésre szorul, hívjon meg egy kávéra, és szívesen beavatom a titokba, most képtelen lennék a téma bővebb kifejtésére, és az ingyenkávé úgyis jó biznisz. ^.^
Borzongtam. Lehet, hogy fáradt vagyok, meg vihar van odakint, amitől sajnos nagyon-nagyon-nagyon félek, valami gyerekkori traumára vissza tudnám vezetni, ha akarnám, de most titokzatos (inkább lusta, de a titokzatos jobban hangzik) kedvemben vagyok, és ezt is inkább személyes megkeresésre mesélem majd el az érdeklődőknek. Ezért nem kérek ingyenkávét, de ha kapok: megköszönöm. Még mosolygok is mellé. Szóval lehet, hogy a vihar is hozzájárult az élményhez, vagy megalapozta azt, vagy mittudomén, éjfél után nem vagyok hajlandó szofisztikált lenni csak azért sem...
A lényeg: Suspense. Ez a szó ma nyert értelmet számomra. Mert hiába régi, hiába gagyi mai szemmel nézve mindenféle technikai trükközése, bevallom, volt rész, ahol le kellett állítanom és elszívni egy cigit, és bevallani magamnak: borzongok, és talán félek is. Hihetetlen, imádok félni, és olyan rég nem hozta ki belőlem film ezt az érzést. Most már értem miről beszélt a filmes tanárbá, amikor a sokk és suspense közötti különbséget elemezgette. Nyüssz. Pozitív nyüssz.
Igaz, nem első alkalom volt ez a Madarakkal, láttam már 8 évesen is, de akkor leginkább csak a takaró alól, ami azért valljuk be: nem ugyanaz az élmény. Mondjuk takaró most is volt, amolyan (ál)felnőttes módon: Kóficom sálja, illetve némi nikotin. Csaltam. ^^
Közben már robog le a Sunset Boulevard, kíváncsian várom, amúgy is film noir buzinak tartom magam, de rá kellett jöjjek, hogy ez csak amolyan neonoir-rajongás. Szóval most megpróbálom a régieket is bepótolni. Amennyire időm engedi...
Amúgy a nap kellemes fáradtsággal telt, filmelőadás volt ma csak, az is csak déltől (kedves keddi napok: aranyba szeretném foglalni a bal bokátokat ezennel, kár hogy eddig nem kerítettem rá sort ^^), utána némi beszélgetés a nihilsráccal, aki magával hozta a szerelmes füves barátját is (mindketten volt osztálytársak, de a nihilsrác most egyetemen is összekerült velem. nehezen jövünk ki: aktív idealistaként a passzív nihilizmusa nehezen tolerálható számomra). Beszélgettem picit velük, a szerelmes füvesnek meséltem a drágáról, a nihil forgatta szemeit, láttam, hogy ismét megvet, amiért boldognak tartom magam. Érdekes párhuzamot mutat jóanyámmal, akivel amúgy is komálják egymást... Lehet, hogy összebeszéltek. Hm. Remélem nem, mert van ám egy lángszóróm.
Amúgy ha már szülők: igényüket fejezték ma ki arra, hogy csütörtökön átjöjjenek albiba, mosolyogva mondtam igent, előre látom, hogy ki akarják figyelni, hogy mibe tudnak belekötni, hogy aztán hazacsalogassanak. Vicces terv. Előre nevetek rajta. Bár ha kicsit levetkőzöm a szarkazmusom, akkor be kell látnom, hogy csak a hiányom motiválja őket, ami valahol nagyon kedves, de annyira bután fejezik ki, hogy a hatás-ellenhatás jegyében csak nagyobb ragaszkodást szülnek vele bennem a születő önállóságom irányába. Cink. (elkalandozás: átveszem a szavait... menthetetlenül ^^""... elkalandozás vége)
A nap vége Lillácskával telt, rajzolgatott, kávézgattunk a Csendesben, azt a helyet is meg kéne mutatni a Kóficnak, komálná ^.^ Akármennyire is alterpicsa-pöcs gyűjtőhely, megvan a maga varázsa (megj: lejött a Sunset Boulevard közben, juppí ^^)... szóval elvoltunk. Tervezgettük a missiont, meg a hétvégi szalagavatót, szidtuk a világot, és közben kacagtuk is. Meg magunkat is. Kell az. ^^
Ja meg kaptam ma egy e-mailt, ami egészen tetszetős munkalehetőséget rejtett magában a DocuArtban. Igazából amolyan mindeneskedés, kávéfőzés, vetítőgépindítás, nyitás-zárás, takarítás, ami épp akad, de legalább nem önkétes munka végre. Lehet, hogy megjátszom. Tarantino is moziban dolgozva kezdte és lám-lám. A leendő férjeim listáján végezte. Szóval ki tudja. ^^ Amúgy is jó lenne valami nem annyira random meló...
Illetve még egy pozitív élményem volt ma, az is a Kófichoz kötődik, de arra a reakció az egy külön bejegyzést érdemel. ^^ Azt meg nem szeretném összedobni, mint ezt most, úgyhogy majd később lesz esedékes. Mindenesetre csak annyit tudok mondani, hogy endorfin az agyban szabotál. Totálisan. És ez így jó... ^^ :szerelmes sóhaj:
Na jó, valamit még fotoszintetizálgatok, aztán jóéjtcigi izzítás, pizsifellövés, és gondolkodás, hogy miért akartam volna holnap óra előtt összefutni a költősráccal (csoporttárs)... elfelejtettem felhívni és most törhetem a buksim. Nyüssz. :gondolkodóba esik:
No mindegy
Bises et au revoir.