2010. november 15., hétfő

Arzéna

Már megint ezer éve, de pörög, forog, kilép a térből, és vissza, na kábé ilyen az időm mostanság.

Újabb félév, sok megérős, sok offline kurzus, új küldetés, miszerint Dam egyszer ELTE-médiás tanár lesz, és én megszeretem a minorom, sok munka, ami jó, bár néha túlságosan távol van attól, ahova szívesen irányítanám a figyelmem, de whatever, sok koffein, hullámzó mennyiségű nikotin, hatás-ellenhatás, kevés energia, 48 órás napok utáni sóvárgás, sok szerelem, utazás, placcon kávé.

Vizsgafilm, és más ötletek, amikre nincs időm, se erőm, de muszáj.

Mindenesetre a sok hallgatásom után lassan valami egyetemi kapcsolatháló is kezd kialakulni, bár nehezen illeszkedem közösségbe, túlságosan makacs, és elvárásos vagyok, amíg lehetőségem van arra a luxusra, hogy megszűrjem a környezetem.

De a hétvégém gyönyörű volt, Skinsparty, aka Crystal Castles @ Flex, Wien, évforduló \w Kóckófic, és sok-sok endorfin.

Meg megtanultam az ikea katalógust fejből.

Nagyjából ez van mostanság. 33 felé szakadok, de élvezem.

És már várom a lakásavatót. /m/

2010. szeptember 19., vasárnap

333 km/h

Ismét itt az egyetem, úgyhogy ismét tele lett a fejem mindenféle kiírandó dolgokkal, amiket most úgysem fogok tudni jól szavakba önteni, de próbálkozni kell. Vissza kell hozni az író skillt, mert azt hiszem szükségem lesz rá.
Az első hét meglepően jó volt, a rózsaszín párducmintás miniszoknya, és a red pill-blue pill fülbevalók önbizalmat adtak. Tanárok fifty-fifty arányban semmilyenek és hihetetlen egyéniségek, ami érdekes arány, de izgi.
Utolsó hónapot végigdolgoztam, így a nyár nem volt túl hosszú, de legalább tartalmas. Bár Avignon különböző okok miatt ugrott, sikerült maradandó bőrkárosodást okoznom magamnak. Nem, a kettő nem függ össze, de ennyi koffeinnal a véráramomban nehéz összefüggő lenni.
Kófic dolgozik. Eleinte kissé nyüszögve fogadtam, de aztán ahogy nekem is estek be a tennivalók, megbarátkoztam vele.
Októbertől tai-chizni fogok. Nem akarom minden nap az ő nyakába önteni a sok faszságot, ami rámragad napközben... Meglássuk mennyit használ.
Szóval igazából összefoglalva: zajlik az élet, igazából nagyjából olyan sebességgel, hogy beleszédülök olykor, és bele kell kapaszkodnom valamibe/valakibe, különben kirepülnék a hintából.
We'll see.


2010. június 5., szombat

Plan9 from outer space

Szunnyadás közeli képernyőre tapadás közbeni elrévedés eredményeképpen arra jutottam, hogy lezárok egy szakaszt az életemben.

Persze, megvolt a maga szépsége, és még tart is, de úgy érzem, hogy lassan az egész életemet kezdi kitölteni, minden időmet elvenni, amit akár a barátaimmal is tölthetnék... És ebbe szép lassan beleőrülök.

Unom, az az igazság. És úgy érzem sosem leszek elég jó, hiába igyekszem mind a 10 körmömmel kapaszkodni. Túl sokat vár el, és talán én is tőle.

Bár nem tagadom, sokat kaptam tőle, sokat megtudtam a világról általa, de elegem van már a folytonos megfelelési kényszerből, hogy állandóan ki kell neki öltözni, meg mosolyogni, meg okosnak lenni, elég volt egészen egyszerűen!

Már látom is magam előtt, hogy két hét múlva, amikor kicsit lecsitulnak körülöttem a dolgok hogyan fogom a sarokba dobni az egészet, mint egy darab elhasznált rongyot. Abban a pillanatban, hogy kilépek a kapun, el is kezdek felejteni, és hogy ezt még jobban fölerősítsem, külsődleges változásokat is végre fogok hajtani. Fülbevaló, új haj, hogy új életet kezdhessek a lassan megérkező nyárban. Úgy érzem az eső sem véletlenül esik hetek óta.

Persze a kapcsolatunkat nem akarom teljes mértékben megszakítani, csak jó időre leredukálni egyfajta köszönőviszonyra. Aztán ki tudja, talán ha elmúlik a nyár, süríthetjük is találkáinkat, persze nem lenne olyan, mint most, az életemnek nem lenne ennyire szorosan része, de talán az esély megmaradhatna, hogy valaha még lesz köztünk valami...

Ennek így kellett lennie. Ne haragudjon rám senki.

Kedves vizsgaidőszak, ne gyűlölj érte, de két hét múlva szakítani fogok veled.


2010. június 3., csütörtök

Catwoman

I wish I was a stranger.

Rászisszegek. Hülye fasz. Add vissza. Az enyém.

I wish I was a hunter.

Átváltozom Chainsaw Maiddé, a zombik országában. Add vissza. Az enyém. Hagyd békén. Az is az enyém.

I wish I was a starship.

Lelépek. Hagyjanak ki ebből.

I wish I was a heartbeat.

Rendőrt hív. Rágyújtok.

I wish I was a princess.

És akkor békénhagynátok.

I wish I was a ruler, who make them understand.

I don't believe in trouble
I don't believe in pain
I don't believe there's nothing left
but running here again

I don't believe in promise
I don't believe in chance
I don't believe you can resist
the things that make no sense

I don't believe in panic
I don't believe in fear
I don't believe in prophecies
so don't waste any tears.

Pedig sírtam is.

Férfias játékok.

(((Svankmajer.)))

|
ˇ
:]

Stupid MF.

Machine gun!
DE!!!
Lemora.
( ^ ^ )
ˇˇ

Kódolt üzenet. A mai napom.
lásd még: reggel7renyugati, vadbolygó, animációs vizsga, szépségésaszörny, sokvárakozás, könnyekig-üvöltözésig-rendőrségig fajuló zombiellenőr támadás, durci, békülés, férfias játékok, parmezános-sonkás-tejfölös tészta aka burzsujtejfölössajtos.

Igen, szét vagyok esve. Köszönöm.

Még akkor is, ha nem az én szavajárásom. :P


2010. június 2., szerda

Cinéműfajok?

Holnapi vizsga: Tömegfilm műfajai az animációs filmben.

Ennek örömére:
Don Hertzfeld: Genre (Műfajok)



2010. június 1., kedd

I do things I shouldn't

Van egy ilyen feliratú pólóm. Lovely. Diéta első napja. Utálom. Már most. Minek jó formába hozni magad, ha úgyse süt a nap? Fehértea korszak rewind. Új könvyek, víí. Cicafülek. Meow. Két nap múlva vizsga. Akkoris abban leszek. Caffein overdose. Love overdose. Overdose. Dose.

Ennyi.

Meg még:




2010. május 31., hétfő

Funny Facts of Vizsgaidősuck

A nők mindössze 5%-a rendelkezik olyan testarányokkal, amilyen a tömegmédiában ideálisnak számít (nagyon magas, nagyon vékony, nagy mellek).
Film és médiaszociológia

2010. május 30., vasárnap

Piroska - másképp

Piroska és a bűnöző szürke farkas szürreális-posztmodern bábanimációs musicalje Garri Bardintől.

Zseniális. ^^






2010. május 29., szombat

Egy tenyér, ha csattan

Egyedül. Kicsit. Régóta nem volt már ilyesmire példa. Mióta a Kófic beköltözött, szépen lassan, magányosan töltött óráim száma drasztikusan csökkent. Most viszont hazament, úgyhogy itt maradtam, még körülbelül egy-két órára egyedül. Utána jön a húgom, hogy véget vessen a magányos óráknak. Majd holnap a Kófic is. Papást-mamást játszunk egy hétig. Ezt is ki kell próbálni.

Aztán jövőhéten meg animációs vizsga, amitől félek. Lusta Dick nem hiszem, hogy egyszerű vizsgát állítana össze, nem olyan típusnak tűnik. Meg amúgyis, itt egyetemen semmi se olyan, amilyennek látszik. Akitől nagyon paráztam, a Bagoly kiderült, hogy nem is annyira durva, akitől meg egyetlen félelmem arra irányult, hogy erős feminista, róla meg kiderült, hogy ki tudja úgy kérdezni az anyagot, hogy ha elolvastam, akkor sem tudom elképzelni, hogy mi a fenét akar. No mind1. Vizsgaidősuck... Csak kár, hogy ebben a félévben még beszámít, sőt. Ha nem leszek legalább 3 tárgyból 5-ös, akkor pápá film szakirány, aztán lehet gondolkodni, hogy merre tovább.

Szerintem elmegyek implantátum-tesztelőnek. Azt olvastam a napokban, hogy a számítógépes vírusok komoly rizikófaktort jelentenek a beültetett chipeknél, és további tesztelés kéne. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még cyborg leszek.


2010. május 24., hétfő

Fractured subjectivity


"Roy Boyne a képzőművészetekből kiindulva Fractured Subjectivity (Töredezett személyiség, 1995) című esszéjében foglalja össze a posztmodern személy jellemének egyik sajátos tulajdonságát: a posztmodern személyiség „széttöredezését”. Véleménye szerint a posztmodern személyiség két, egymáshoz nem illő résszel modellezhető, amelyeket éles határvonal választ el, és a két fél közötti kapcsolat a harmóniától az ellentéten át a megsemmisítés szándékáig változhat (Boyne, 1995: 68). Elliott a kérdéssel összefüggésben úgy érvel, hogy a posztmodern a személyiség esetében is csak a felszínre koncentrál, és ez az a folyamat, amely az individuum széttöredezéséhez vezet. Lacan értelmezésének megfelelően e folyamat során a posztmodern egyéniség decentralizálódik, és önmaga is csupán egy másolat másolatává válik; a személyiség elvész a felszín, a közvetlen, a látható mögött (Elliott, 1996: 24).



A posztmodern identitás jellegzetességei között kell megemlítenünk a fantáziának az egyéniségformálásban betöltött szerepét. Ugyancsak Lacan nyomdokain járva, a posztmodern személyiség kapcsán Winnicott is a fantázia jelentőségét hangsúlyozza. Érvelése szerint az egyén pszichológiai fejlődése során egy közvetítő zónát (transitional zone) hoz létre, amely a képzelet és a realitás egy sajátos egyvelege. Így az egyén nem az ellentétek polarizálása, hanem e közvetítő zóna mentén formálódik, amely a kreativitás és a képzelet segítségével köti össze a külső és a belső élményeket, az egyént (self) a másikkal (other) (Elliott, 1996: 26). Ezt a gondolatmenetet folytatja Melanie Klein paranoid–skizoid-elmélete, amely azt a folyamatot írja le, amelynek során az egyén a közvetítés aktusa (channelling) által, a fantázia segítségével a saját tulajdonságait vetíti ki másokra, illetve mások elképzelt tulajdonságait teszi saját személyiségének részévé. A Klein utáni elméletek a posztmodern identitás új megközelítését tették lehetővé. Míg a korábbi elméletek a posztmodern egyént a legtöbbször nárcisztikusnak, illuzórikusnak, ridegnek, decentralizáltnak és töredezettnek írják le, addig az utóbbi időben a posztmodern egyén kapcsán a jelentésalkotás tudattalan folyamata került a tudományos érdeklődés előterébe. Ezen elméletek alapján a posztmodern „én”-t az egyén (self) és a másik (other) elegyeként írják le, amennyiben az egyén a saját maga által konstruált jelentéseket alkalmazza másokra a kivetítés (projective) és a befogadás (introjective) mechanizmusai által (Elliott, 1996: 29)."

Guld Ádám: A Madonna-jelenség és a sztárság konstituálódása a posztmodern médiában

2010. május 23., vasárnap

Soundbite


Sírás, repülés, nevetés, fáradtság, sikítás, szélsüvítés, hiányzás, sok-sok bor, éjszakai fények, hosszú alvás, tanulás, füstgomolyos sörivászat, és ha már sör, akkor cseresznyés.

Hazaérkezés.

2010. május 13., csütörtök

Portfolio


Végre van laktózmentes tejem, ezáltal kakaóm, csak kár, hogy koffeinmentes.
Ismét nem aludtam túl sokat, tegnap két vizsga volt, ma is lesz egy, és a fene tudja hogy fogom magam estig annyira összekaparni, hogy eljussak a Deti Picasso
koncertre... :/
No mindegy, nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy a tegnapi webszerk-videoblog duplaötösért megajándékoztam magam a Web design: Video sites-os Taschen könyvvel, és meg is találtam benne azt az oldalt, ami úgy tetszett, és inspirált a videoportfólió építésében... Ha érdekel, akkor katt.


2010. május 11., kedd

Fuck work, let's dance!



Ma fotózkodtam. Meg portfóliót építettem Taschen ihletésre. Egész jól haladok vele. Meg dolgoztam. Meg kávéztam. Meg nem mentem be. És most pár napra azt hiszem el fog nyelni az élet, mert vizsgák lesznek, c'est la vie. Hallgassatok addig is Goran Bregovicot.

Jóéjt.

2010. május 9., vasárnap

Életigazság

This Is A Film About A Man And A Fish
this Is A Film About Dramatic Relationship Between Man And Fish
the Man Stands Between Life And Death
the Man Thinks
the Horse Thinks
the Sheep Thinks
the Cow Thinks
the Dog Thinks
the Fish Doesn't Think
the Fish Is Mute, Expressionless

the Fish Doesn't Think Because The Fish Knows Everything
the Fish Knows Everything

2010. május 6., csütörtök

Sunshine, lollipop



Bár azért ez így ilyen formában paradox, mert szakad az eső és egész éjjel vihar volt, én mégis úgy érzem, hogy egy másik felhőcske elvonulóban van. ^^

Amúgy most nem lesz sok időm pötyögni, mert még kéne írnom egy vázlatot arról, hogy miért nem volt sikeres az mszp kampány médiaelemzésre, meg hajat mosni, meg kislaptopot tölteni...

Tegnap meg végre vettem magamnak új mp3 lejátszót, mert a régi föladta a szolgálatot, de sajnos a drág extremdigitalban átbasztak. -.-" direkt megkérdeztem, hogy ennek a modellnek van-e kijelzője, és rávágta a pasi, hogy naná, erre meg itthon derül ki, hogy francokat. csak egy kis led világít, ha játsza épp a zenét... :/ na mindegy, gondolkodtam rajta, hogy visszaviszem, de para, hogy nem találtam egy másikat se 5 ezer forint körül, ami jó lenne. Annál többet meg nem akarok rááldozni... De vigyázzatok az extremdigitalosokkal.

Najó, megyek vázlatot írni, cupp

2010. május 4., kedd

Doktor Furcsaszerelem


Kürült a csészémből a kávé. És ilyenkor annyira, de annyira messzinek tűnik a konyha. Főleg, ha időnként még görcsbe is rándulsz... És tudod, hogy már rég nem pötyögnöd kéne, de el akarod mondani, hogy ma reggel láttad a napfelkeltét és hogy gyönyörű volt, de te leszartad, mert kicsapta a biztosítékot, hogy korán kellett kelni, és még azt is elfelejtetted megköszönni annak a valakinek, aki tehet róla, hogy megint össze voltatok gabalyodva, mint két gombolyag, és te már tegnap is csak a hisztit nyomattad, és nem tudod neki elmondani, hogy miért érzed úgy, hogy egyik pillanatban sírnál, másikban meg kacagnál, ezért inkább ráfogod a hormonokra, pedig tudod, hogy nem erről van szó, csak azt nem tudod, hogy akkor hol keresd a kérdéseidre a választ, ha egyáltalán...
és eláll a lélegzeted, mert tudod, hogy nincs idő, és hajat is kéne mosni, hogy megfelelj az elvárásoknak, és kiöltözni, hogy féltékenyek legyenek, és kivasalni az arcodon a párna nyomait, hogy senki ne tudja hánykor keltél, és magadra ölteni a titokzatosság álcáját, miközben a nagyvilág elé teregeted ki a gondolataidat...
sok mindent kéne ma csinálni.

de kezdjük az elején.

kiürült a csészémből a kávé.

2010. május 3., hétfő

Korai masszív



Ilyen korai poszt szerintem még soha nem volt ^^ Büszke vagyok magamra. :)

Igazából nincs is most olyan sok mindenről írnom, mindössze sok-sok szerencsét akarok kívánni az írásbelizőknek, és egyúttal figyelmeztetni magam, hogy a vizsgaidősuck sincs már messze. >.<

No mindegy, ma legalább kedvenc tanárbácsimmal kezdek, és az órához illően (Bevezetés a hatvanas-hetvenes évek hollywoodi filmjébe) Stanley Kubrick: Lolitás ruciban megyek ^^ Bár a pólóra nőtt valami számomra egészen rejtélyes folt, megpróbálok eltekinteni tőle.

Ja és elkezdtem designolgatni az oldalt. Nincs rá sok időm, de igyekszem. ^^" Remélem bejövős.

Na akkor mégegyszer: Hajrá babusok! :)

2010. május 2., vasárnap

... és még!

Kaptok még ilyet is. Aki megmondja mi ez, kap egy vörösborban áztatott cuppanós puszit.



megint egy semmiségtől izzadsz reggel
repedt sarkad fáj
kiloccsan a csésze mellé a kávé tej
tudod, megint csaltál
előtted áll egy ember álmos szemmel
tetszkik, amit látsz
te vagy, nem más, ki mindent, amit élni kell
a tükörben találsz

egy zöld szemből többet értesz, mint ezer szóból
előtted szép jövő
leléptél halk titokban száz szobából
ha kell, ha nem: ez a nő
fülekbe neveket súgsz a félhomáylból
így olvad a jég
szomorkás idegen testtel alvadt reggel
meddig bírod még?

cukorból annyi pont, mint sárból, sóból
akarja minden száj
varázsolj szívtörőt egy zöldborsóból
így bűvöl a bűbáj
mi lesz, ha áprilisban egy délután majd
szemet szúr a szád?
tudod, egy cseppnyi bűbáj, egy csésze vágy
én nem vigyázok rád.

Rosszlány

Csigalassúsággal kúszó hétvége, végre-végre... Történések voltak bőven, mióta sikerült a vulkánt kijátszva hazajutni a svéd hadifogságból. Sőt, azóta egy új project is kilátásba helyeződött, 17-én repülök is Marseillesbe ezügyben. ^.^

Kófic elballagott, holnap érettségizik, ma meg tejberizsért nyafog. Ha végre abbahagyja a játékot, kap is majd. :)

Kijött az új Massive attack album, legnagyobb örömömre.

A feleségemre is volt időm végre, és még a családnak is bemutatott. ^^ Meg másnak is. Hopp, e-mailt is kéne írnom, jut eszembe.

Ma meg anyák napja, de nem sikerült hazamásznom, ami miatt kissé esz is a lelkiismeret, de majd kompenzálok.

Inkább fölkapom a szívecskés napszemüveget, és pimaszul belevigyorgok az esőbe.

Ezt meg nézzétek meg, mert kell. (Kim ki Duk: Bag guy)

Csáó, Lo

2010. április 19., hétfő

Fucking Amal



Lássuk hogyan viszonyulnak a nemzetközi diákcsere résztvevői a vulkánkitöréshez, és az általa okozott kényszermaradásnak.

2010. április 8., csütörtök

(s)véd



Van, amikor véd, van, amikor nem véd a tudat, hogy ez veled úgyse történhet meg.

Így készülök a holnapi repülőútra. ^^

10 napig nem láttok. Addig is... cupp.

2010. április 6., kedd

Tito és Tarantula



Nos, visszatértem a mobilnetes, végigdolgozott húsvéti hazaugrás után, ismét lakásban, ahonnan lenyúlták a porszívóm, úgyhogy kosz van. -.-" Mindenesetre előbb-utóbb kénytelen leszek tenni ez ellen valamit, csak kérdés, hogy mikor. Kismillió dolgot kéne csinálni, intézni, nyüssz. De vígasztal, hogy mindjárt Svédország, utána meg ha visszajövök ismét meló (kaptam újabb megrendelést, víí ^^), éééééés Tito & Tarantula koncert ^^ Vigyorgom ám. Csak kérdés még, hogy Mia Wallace összeállításban, vagy valami rockabillys kis ruciban fogok menni. De azt hiszem két hét alatt csak megszülöm magamban ezt a döntést.

Mára ennyi.

2010. április 4., vasárnap

melltartós nyuszi

Igen. Itt is járt a nyuszi. Hozott egy melltartósat a sajátjai közül. Csokiból. Mobiltelefonnal a kezében. Azt hiszem most értettem meg igazán, hogy pá-pá gyermekkor. Amikor már nem csokitojásokat vadászok a fűben húsvéti programként, hanem egy melltartós nyuszi fejét harapom le elégedetten.

Aúcs.
(nemsokára képet is mellékelek, nem ússzátok meg)

2010. március 31., szerda

Miért márciusi a Tamás?

Resistance Café: jelenleg oktoberi tamás vagyok^^ de lassan novemberi tamás leszek, meg kell gondolnom mit teszek. :)
L41N: és mit teszel?
Resistance Café: épp ezaz.
hogy okosan kell. hogy mit még nem tudom.
de majd meggondolatlan leszek kicsit :)
na meg..nem tűnsz buta lánykának ami plussz, meg a vadulósság is plussz. na meg, édes pofid van, de ez csak nekem számít^^

Beszélgetés kezdete: 2009. október 27.

2010. március 30., kedd

Dick your own.

Kérdésessé vált a pénteki Tarantino party. Nyaff. Nagyon-nagy nyaff. Pedig ez a kép rádöbentett, hogy túl sok a közös pont.

Pedig a Kóficnak is találtam karaktert:
Nyaff. Überbrutál nyaff.

u.i.:

2010. március 29., hétfő

Hopeless dreams



Ismét egyedül, de ez az a bizonyos fajta pozitív egyedüllét, ami nem az a szószerinti értelemben vett, magánnyal járó egyedüllét, hanem az a függetlenség negédes illúziójával kecsegtető pszeudoönállóságban manifesztálódó egyedüllét, amikor valaki azért mégiscsak ott fekszik melletted, valakire mégiscsak főznöd kell, meg takarítanod, meg mosnod, meg megosztani az élettered, de tekintve, hogy korban és bioritmusban is közelebb álltok egymáshoz, mint a néhány évvel idősebb (vagy pont hogy fiatalabb) korosztály, de ez nem esik nehezedre, sőt, egészen kellemes, bár rühellem ezt a szót, de valahogyan mégis. Olyan nyugis. És szívesen csinálod, sőt, boldoggá tesz a tudat, hogy nem kötelsségből, és nem kizárólagosan saját magadért teszed, hanem azért, hogy a petit amied jól érezze magát, hogy puszit nyomjon a kis kerek buksidra, és némán, de mégis kimondja a varázsszót.

Más. Mikor ma felszálltam a metróra, az a folyó túloldalán épp elgázolt valakit. Valakinek az élete, nekem meg bosszúság. És igen, ilyenkor rájövök, hogy igaza van. Az élet kegyetlen.

2010. március 27., szombat

Springtime

Fehér ruhácska, napsütés, kófic, hétvége, főzőcske, tündérke, sör, cigaretta-redukálás, energia, sikítás, rohanás, napszemüveg, cukorkák, cuppanások, endorfin.



Nagyjából így érzem magam :)

2010. március 26., péntek

New form of silence



Igen, nagyjából ennyi. Az egymáshoz nem szólás művészete hihetetlen zseniálisan agyfelbaszós módon érvényesül. Vivát.

2010. március 23., kedd

Cukorkák a nyelvemen

Kisütött a nap. Cukorkák vannak a nyelvemen. Puhább lettem. Ma kékbe öltöztem. Két copfba fogtam a hajam. Nevettem. Oviskodtam. Idióta becenevekkel illettem. De most este lett, és csak az éjszakai fénybogarak kúsznak be az ablakomon. A saját kis pacskeromra bambulok. A "method"-on agyalok. Meg a holnapi állásinterjún. Hiányzik az illata, pedig még szinte érzem. Egy pillanatra átsuhant bennem ma az érzés, hogy milyen lenne, ha eltörne bennem valami. Ha kikerülnék ebből az üvegpalotából, amiben már több, mint négy hónapja csücsülök. És elállt a lélegzetem egy pillanatra. Elfelejtett dobogni a piciszívem, és rémisztően belémvillant az üresség. Azóta is megborzongok, ha átsuhan a buksimon. Idióta. Hülye, hülye, idióta.
Végülis, egy párkapcsolat roppantul egyszerű. Csak vidámság kell, szépség, ész, okosság, egyéniség, egyensúly, biztonság, harmónia, hasonlóságok, különbségek, teret hagyni, tered adni, megnyílni, de nem túlságosan, gyereknek lenni, felnőttnek lenni, energikusnak lenni, kreatívnak méginkább, meglepni a másikat, lenyűgözni, de annyira nem, hogy kisebbségi komplexust okozz neki, legjobb barátnak lenni, legjobb szeretőnek lenni, kislányosnak és szenvedélyesnek egyaránt, olykor egyszerre. Tiszta laza ^^
Ja, és mától leszbikus leszek. Egy kicsit. Hetente egyszer. Másfél órára.
C'est la vie.

Végülis lánnyal nem ér.
Vagy de?

2010. március 20., szombat

Story of Cassandra - feelin' twelve

Azt hittem örökre 16 leszek.

There is no band. There is no orchestra.

It's totally fine. I'm going out anyway.
I'm going on a date.


Embedding diasbled by request.


2010. március 18., csütörtök

"Mindegy, csak beteg legyen"

Az volt. És többet nem iszom éhgyomorra. Meg szerintem úgy egyáltalán.

"Do you ever get the feeling that everything in America is completely fucked up?"


2010. március 12., péntek

Valuska

Hajtós hét, a maga minden nehézségével és szépségével. 2 helyett 4-es vagyunk, sőt, a hétvégén 5-en leszünk. Mert ez egy szép családi történet...

Ami azt illeti, magamhoz képest egész jól teljesítettem: videoblogon kívül minden órán bent voltam a héten, és a videoblogra is van mentségem: most ismerkednek a vágóprogrammal, én azért ezen már túl vagyok (mindennemű tirpák nagyképűség nélkül).

Ezek mellett színházban is voltunk, Augusztus Oklahomában by Vígszínház, kiöltözés, páholyban csüccs, lovely.

Plusz megnéztem a Komfortos mennyországot még hét elején, nagyot ugrottak a szemgolyóim, amikor a port-on láttam, hogy ezen a héten jön ki a mozikban. Anno olvastam. Miután megnéztem, neki is kezdtem valamiféle kritika megírásának, de nem volt időm levegőt se venni, nem hogy azzal foglalkozni, úgyhogy annak jegyzetei még a doksik mappában várja, hogy újra hozzányúljak.

A jövőhét sem lesz sokkal finomabb tempójú, mint ez. Még mindig kicsi a rakás lesz, plusz suli, plusz szerdán Combichrist, nyaff, nyaff, nyaff.

De lett egy kedves Dell 1012 minim, csini lila színben, így a környezetvédelem jegyében hanyagolom a papírokat és a füzeteket, és már ezen a kis csodán intézek mindent, a jegyzeteléstől kezdve az olvasnivalók tárolásán át... amit akartok. Illetve bekrepált a telefonom, úgyhogy egy ilyen érintőképernyős csodát is beszereztem, Vodafone 541 néven.

Most hétvégén meg forgatás és vágás lesz a terítéken, mert hétfőn pályázatleadás határidő, nyaff. :/ De legalább pörög az élet. És még munkám is lehet, hogy lesz, az elteonline-on. Végülis, nem rossz. Kissé kárpótolna a 4,5-ös átlagom ellenére nem kapott ösztöndíj miatt. -.-"

Najó. Csókoltatom a népeket.

És bocsánat, hogy eltűntem. Ismét. :$

2010. március 5., péntek

A kommunikáció halála

A mai napon meghalt a telefonom. Pár napig biztos nem leszek elérhető, sorry érte. :/ Sms-ekre ezért nem válaszoltam, a beszélgetések ezért szakadtak meg.
Hüpp

Posztmigrén süppedésben a frankó

Mert ez egy igen-igen kemény, de kemény világ.



...és tényleg.

2010. március 3., szerda

Tragédia

Egy zsanér a zsánerem.



Nomeg, ez egy szép családi történet. Leépülés? Inkább csak az az érdekesség, hogy neki bassza az agyát, hogy már nem vele, a másiknak az, hogy már nem olyan, nekem meg az, hogy ez egy jelenség. Dehát minden történet a leépülés története. Ez is. Csak kicsit másképp. De attól még ez egy szép családi történet.

2010. február 18., csütörtök

Vákuum

Egy kis vákuummá változtam, azért tűntem el. Egy kicsit elkezdtem élni. Elnézést mindenkitől. Ha kellenék, megtaláltok a valóságban.


üdv.

2010. február 15., hétfő

Kívánság

Rittenytettem egy kis cyberdada nyalánkságot két különböző fordító segítségével, mert "nagyon ráértem". :P


Azt kívánom, hogy én vadász legyek a különböző étel keresésében
Azt kívánom, hogy én legyek az az állat, ami beleilleszkedik abba a hangulatba
Azt kívánom, hogy én korlátlan lélegzettel rendelkező egyén legyek
Azt kívánom, hogy én egy olyan szívverés legyek, ami soha nem éri el, hogy pihenjen
Azt kívánom, hogy én egy idegen
legyek ki vándorol le az égen
Azt kívánom, hogy én csöndrepülésben legyek egy csillaghajó
Azt kívánom, hogy én hadseregekkel legyek hercegnő a kezénél
Azt kívánom, hogy én egy olyan uralkodó legyek, aki elérné, hogy értsék
Azt kívánom, hogy én olyan író legyek, aki látja, ami még látatlan
Azt kívánom, hogy én egy ima legyek, ami kifejezi, amit gondolok
Azt kívánom, hogy én olyan fáknak egy erdője legyek, amik nem bújnak el
Azt kívánom, hogy én egy olyan tisztás legyek, amit titkok nem hagytak el belül.

Bárcsak egy vadász keresi a különböző élelmiszer -
Bárcsak az állat, amely beleillik abba a hangulat
Bárcsak egy személy korlátlan lélegzet
Bárcsak egy pillanat, hogy soha nem jön el a pihenés
Bárcsak egy Stanger, aki vándorol lefelé az égen
Bárcsak egy csillaghajó némán repülés
Bárcsak hercegnő a seregek a kezét
Bárcsak egy vonalzót, akik bármit megértetni velük
Bárcsak egy író, aki látja, mi van még nem látott
Bárcsak egy imát hogy mit gondolok
Bárcsak egy erdőben a fák, amelyek nem elrejteni
Bárcsak egy tisztáson semmi titok belsejében hagyott

2010. február 14., vasárnap

Energy

Le kell szoknom a kávéról, meg a cigiről is, erre jutottam. :/ Az egyre gyakrabban jelentkező migrénes rohamok miatt jutottam erre az elhatározásra, majd meglátjuk meddig és mennyire fogom komolyan gondolni, viszont koffeinpótlásnak összegyűjtöttem azt a 10 számot, ami reggelente erőt szokott adni, amíg bemászok az egyetemre. Remélem koffeinpótlásnak is alkalmasak lesznek ^^"





























2010. február 12., péntek

Posztmigrén tompultságban terveknek születése



Erre a zenére akarok filmet csinálni, amint lesz rá pici időm.

Amúgy igen, posztmigrén állapot van ismét... Sajnos. Kisebb látászavarral kezdődött most... auratünetnek hívják, mint kiderült... No mindegy, hála a Kóficnak most egész hamar, egy-másfél óra alatt túlvoltam rajta. :)

Meg megnéztem a Lé meg a Lolát kortárs filmes órára... Túl tompa vagyok bármit is írni róla, de mosolyogtam. :)

Na most csak ennyi, de...
puszi

2010. február 11., csütörtök

Koffein

Halihó. Van még félórám a következő órámig, úgyhogy gondoltam postolok egyet innen, az elte btk főépületének remek kis könyvtárából, ahova kiderült, hogy fél évig illegálisan jártam be ^^ No mindegy, jókislány módjára szépen néztem, hogy én nem tudtam, meg nem hittem, aztán kiperkáltam a 200 forintot, beregeltem, és immáron legálisan élvezem az oldschool gép nyújtotta gyönyöröket.

Aludni nem nagyon sikerült, hideg is volt, nem tudom miért vonzom mindíg a hideg szobákat, wtf... Hajnali 2 előtt megint nem nagyon sikerült ágyba jutni, amit nem is sajnálok, csak hát na. Amikor másnap fél 8-8 körül kelni kell, akkor annyira nem kedves. ^^" De megérte. :) Végülis lassan megszokhatnám, hogy egyikünk sem képes emberi időben ágybasurranni.

Amúgy volt ma reggel egy médiaszociológiám, amin be is vállaltam egy előadást a Star Trek fanatikusokról áprisilra. A Trekkerek című filmet kell majd elemezni, meg úgy általánosságban beszélni a rajongásról. Nice. ^^

Nomeg tegnap megvolt az első videoblogos órám, ami igencsak ígéretesnek látszik, a tanbának tetszett a filmes előképzettségem, meg hogy van felszerelésem, úgyhogy lehet, hogy gyakorlásképpen majd ezen a blogon is néha postolok kisfilmekben...

Este meg voltam filmvetítésen, amin Gothár Péter: Idő van című filmjét vetítették, és hát bazz. Azt hiszem ennél posztmodernebb filmet még keveset láttam, bár tekintve, hogy Eszterházy írta a forgatókönyv nagyrészét, talán ez annyira nem is meglepő. Majd lehet, hogy írok róla valami összeszedettebb szösszenetet, ha lesz időm (ami mostanában nem nagyon szokott lenni)...

Hümm, mit akartam még...

Ja igen! A tegnapi nap tanúlsága, amit Frivollal megállapítottunk:

A dohányzás életet ment(het).

A hogyanok és miértek majd később...

Csók!

2010. február 9., kedd

Kívánság

Per pillanat semmire sem vágyom jobban, mint egy

USB-S NOKEDLISZAGGATÓRA!!!!

köszönöm, hogy elmondhattam.

2010. február 8., hétfő

Welcome to the future

...éééés meggyógyultnak nyilvánítom magam ezennel. Hála a Kófic szerda óta való itt tartózkodásának, és ápolgatásának, sikerült kimásznom a nyavajából, amibe belecuppantam múlt hét közepén. :) ideje is volt, ugyanis mától újra egyetem-begyetem, méghozzá minden nap (pénteken is, nyüssssssssz) 9-től kezdek, ami a múlt félévi órarendemhez képest nagy érvágás. o.O
No mind1, nem nyüszögök, legalább a Kófic se fog fél órás késéseket produkálni minden egyes reggel, amikor nálam ébred. ^^"
Hm, azt hiszem mára ennyi, most megyek is, és trenírozom magam a mai nap kihívásaira.

Ja, és ismét kávékorszak lesz, azt hiszem.

Addig egy kis nézegetnivaló Mouchette-től.



A háttérről:

Mouchette egy '67-es francia film főszereplője, a Mouchette.org az ő karakterére épül. Célja megmutatni, hogy az interneten bárkik lehetünk. Akár egy film halott főszereplői is, ha akarunk.

A filmről:
"Mouchette napvilágra hozza a mindenütt ottlévő gonoszt" (Bresson), de nem a szokásos, szánalomraméltó áldozata a társadalomnak. Ez az iskolakerülő gyereklány könyörtelenül és indokolatlanul, velejéig rossz. Mikor a vadorzó, akihez a vihar elől menekült, a szállásért cserébe megerőszakolja, Mouchette a fertelmesen visszataszító férfit gyilkosnak hiszi, s szinte önként adja oda magát neki. Amint rájön, hogy a férfi nem gyilkos, csak szánalmas hazug, beteges képzelgő, lelkileg összeomlik. "Mouchette halála a filmművészet legtitkosabb jelenetei közül való, talán már túl van a csenden is. Fehér kendőt terít a vállára, belegöngyölődik, majd legurul a folyópart lejtőjén... Harmadszorra belezuhan a vízbe. Csobbanás képen kívül, a kamera nem követte. Csak most fogjuk fel, mi történt." (Bikácsy Gergely)

2010. február 4., csütörtök

Elfekvő

A szünetem utolsó drága napjait egy lebetegedés és az etr nevű csoda édesítik meg. Remek. -.-"
De mindennek van pozitív oldala is: amíg kitartottam, találkoztam sok aranyossal, akiket az utóbbi időben hanyagolnom kellett legnagyobb bánatomra... Illetve a Kófic érdeklődésének adott hangot a hétvégi nekem teát főzős, és stratégiai játékokban egymást lenyomni próbálós időeltöltést illetően. ^.^ De akkor is.

Gyűlölök betegnek lenni. -.-"

Nyüff.

2010. február 2., kedd

HEAAAARTS!!!

Megeszlek. Megnyallak, belédharapok, megkóstollak, és megeszlek. Azért, mert fincsi vagy. Aztán majd csak lesek ki a fejemből, hogy nem maradt belőled semmi. És sírni fogok, de késő bánat, mert már megettelek.

Talán annyiban okoska leszek, hogy apró falatokban fallak föl. Akkor tovább élvezhetlek. De a lényeg a lényeg: megeszlek.

Szőröstül-bőröstül. Mint a mesékben. Mint a nyuszikat.

Nyamm-nyamm.

Hamm-hamm.

Nyüssz-nyüssz.

Bumm-bumm.

És puff.

2010. január 22., péntek

Motiváció



"Az "eredeti zsenialitás" és a "filmművészet" deklarálása arra ösztönzi a közönséget, hogy olyan emelkedett jelentésnek adják meg magukat, amely épp túl van az általuk is felfogható határán. A nézők úgy érzik, megtisztulnak azáltal, hogy részt vesznek a művészmozi templomában zajló vetítés szentségében. Mennyiben különbözik ez attól, amikor a kalandfilmek közönsége at erőszak hatására jut katartikus élményhez, vagy amikor a pornográfia rajongóit elcsábítja az elérhetetlen szexuális kielégülés ígérete?"

Dudley J. Andrew

Ennek tudatában indulok el az utolsó és egyben legfontosabb vizsgámra: a filmvizsgára. ^^

2010. január 21., csütörtök

Miért jó a vizsgaidőszak?

...Mert a 6-8 órás tömény agysorvasztó okosodás közben lehet kincsekre bukkanni.

Mai termés a 7 órás könyvtárazás közben:

"Szép, mint a varrógép és az esernyő találkozása a műtőasztalon."
Lautréamont a szürrealizmusról

És egy Antihős definíció:

"Az antihős olyan ember, aki azt a vétkes örömöt nyújtja, hogy megtesz és kívánatossá tesz olyasmit, amit titokban mi magunk is szeretnénk megpróbálni." (például cyborg főbűnöket szeget meg velünk - a szerk.)
Ian C Jarvie a westernfilmekről

Ez most egy ilyen rövid bejegyzés lett. És megyek vissza holnapi filmre készülni, vííí.

2010. január 20., szerda

Mai Baudrillard



"A világot azután teremtették, hogy elcsábították. Ez a furcsa elsőbbség a mai napig súlyosan nehezedik rá a valóságra."
Jean Baudrillard

2010. január 18., hétfő

Változás



A változásban manifesztálódik a fájdalom. A változás iránti vágy jelzi, hogy valami elromlott, hogy valamit szeretnénk előröl kezdeni.

Szeretek csalódások után hajszínt váltani. Íme a 2009-es repertoár, lehet következtetni.


Március. Vöröses. Trúskodunk.


Április. WGT. Még mindig vörös, bár most vörösebb.


Május. Szőkítés, első fázis. Eredmény = narancssárga.


Június. Még mindig narancs.

Július eleje. Kezd szőkés lenni.


...és átveszem a szőke moralitást is. Buta képek, buta szögből, yeah.


Augusztus. Már világít.


Szeptember - rózsaszín


Október. Hirtelen felindulásból lilásfekete.


November.


December.


A változás külső tényezők hatására kialakuló belső igény a személyiséged alkotó, és meghatározó részecskék átrendezésére. Átformálod magad, hátha akkor a világ is formálódik. Hátha jobb lesz. Hátha az új énedet jobban elfogadja. Hátha tiszta lapot kapsz. A változás hasznos, de nehéz. Az elmúlt évben sokat változtam. Utólag átgondolva ennek mind oka volt. Sajnálom, akinek fájdalmat okoztam vele és köszönöm annak, aki fájdalmat okozott nekem. Harag nélkül. Őszintén. Volt értelme változni. Süllyedni és fölemelkedni. Volt miért. És volt kiért.

Köszönöm.
De most egy ideig nem szeretnék változni.

2010. január 14., csütörtök

Boxhead, zombiewars

Az emberek szeretik a dobozokat. A dobozok szépek, praktikusak, hasznosak. Bele lehet tenni a dolgokat, amik kószán kallódnak, ezáltal helyük és szerepük lesz. Kikerülnek a káoszból a rendbe, funkciójuk lesz, ők is örülnek neki, és mi is. A dobozok elengedhetetlenek a rendhez.

Az embereket is szeretjük dobozokba rakni. Van a barát-doboz, szerető-doboz, ismerős-doboz, és így tovább... Férfi és nő között leginkább a dobozolási stratégiában mutatkozik meg a különbség.

A döntés mindkettejükben szül némi feszültséget, ám ahogyan erre a feszültségre reagálnak, ott a különbség esszenciája. A férfi szeretne minél előbb túlesni a döntésen, és különösebb szívbaj nélkül rakja be a többieket ilyen-olyan dobozokba. A nő viszont először alaposan átgondolja, kit hova tegyen, majd amikor végre rászánná magát a döntésre, akkor tudatosul benne a felismerés: ha az egyik dobozba berak valakit, akkor azzal elveti a lehetőségét annak, hogy másikba tegye. Ez pedig pánikot idéz elő nála, és képtelen bárkit is bármelyik dobozba berakni, mivel fél a döntés súlyától és következményeitől.

A dobozok pedig szomorúan várják, hogy belerakjanak valakit, ezáltal a káoszból rendet teremtsenek. De az ember egy furcsa lény... olykor sokkal biztosabban mozog a káoszban, mint a rendben.

Ez is egy ilyen kis édes kis paradox lenne, ha nem járna annyi nehézséggel és fájdalommal, amennyivel.

S felmerül a kérdés: én vajon milyen dobozokba lettem téve?