Motiváció

"Az "eredeti zsenialitás" és a "filmművészet" deklarálása arra ösztönzi a közönséget, hogy olyan emelkedett jelentésnek adják meg magukat, amely épp túl van az általuk is felfogható határán. A nézők úgy érzik, megtisztulnak azáltal, hogy részt vesznek a művészmozi templomában zajló vetítés szentségében. Mennyiben különbözik ez attól, amikor a kalandfilmek közönsége at erőszak hatására jut katartikus élményhez, vagy amikor a pornográfia rajongóit elcsábítja az elérhetetlen szexuális kielégülés ígérete?"

Dudley J. Andrew

Ennek tudatában indulok el az utolsó és egyben legfontosabb vizsgámra: a filmvizsgára. ^^

Miért jó a vizsgaidőszak?

...Mert a 6-8 órás tömény agysorvasztó okosodás közben lehet kincsekre bukkanni.

Mai termés a 7 órás könyvtárazás közben:

"Szép, mint a varrógép és az esernyő találkozása a műtőasztalon."

Lautréamont a szürrealizmusról

És egy Antihős definíció:

"Az antihős olyan ember, aki azt a vétkes örömöt nyújtja, hogy megtesz és kívánatossá tesz olyasmit, amit titokban mi magunk is szeretnénk megpróbálni." (például cyborg főbűnöket szeget meg velünk - a szerk.)

Ian C Jarvie a westernfilmekről

Ez most egy ilyen rövid bejegyzés lett. És megyek vissza holnapi filmre készülni, vííí.

Mai Baudrillard

"A világot azután teremtették, hogy elcsábították. Ez a furcsa elsőbbség a mai napig súlyosan nehezedik rá a valóságra."

Jean Baudrillard

Változás

A változásban manifesztálódik a fájdalom. A változás iránti vágy jelzi, hogy valami elromlott, hogy valamit szeretnénk előröl kezdeni.

Szeretek csalódások után hajszínt váltani. Íme a 2009-es repertoár, lehet következtetni.

Március. Vöröses. Trúskodunk.

Április. WGT. Még mindig vörös, bár most vörösebb.

Május. Szőkítés, első fázis. Eredmény = narancssárga.

Június. Még mindig narancs.

Július eleje. Kezd szőkés lenni.

...és átveszem a szőke moralitást is. Buta képek, buta szögből, yeah.

Augusztus. Már világít.

Szeptember - rózsaszín

Október. Hirtelen felindulásból lilásfekete.

November.

December.

A változás külső tényezők hatására kialakuló belső igény a személyiséged alkotó, és meghatározó részecskék átrendezésére. Átformálod magad, hátha akkor a világ is formálódik. Hátha jobb lesz. Hátha az új énedet jobban elfogadja. Hátha tiszta lapot kapsz. A változás hasznos, de nehéz. Az elmúlt évben sokat változtam. Utólag átgondolva ennek mind oka volt. Sajnálom, akinek fájdalmat okoztam vele és köszönöm annak, aki fájdalmat okozott nekem. Harag nélkül. Őszintén. Volt értelme változni. Süllyedni és fölemelkedni. Volt miért. És volt kiért.

Köszönöm.

De most egy ideig nem szeretnék változni.

Boxhead, zombiewars

Az emberek szeretik a dobozokat. A dobozok szépek, praktikusak, hasznosak. Bele lehet tenni a dolgokat, amik kószán kallódnak, ezáltal helyük és szerepük lesz. Kikerülnek a káoszból a rendbe, funkciójuk lesz, ők is örülnek neki, és mi is. A dobozok elengedhetetlenek a rendhez.

Az embereket is szeretjük dobozokba rakni. Van a barát-doboz, szerető-doboz, ismerős-doboz, és így tovább... Férfi és nő között leginkább a dobozolási stratégiában mutatkozik meg a különbség.

A döntés mindkettejükben szül némi feszültséget, ám ahogyan erre a feszültségre reagálnak, ott a különbség esszenciája. A férfi szeretne minél előbb túlesni a döntésen, és különösebb szívbaj nélkül rakja be a többieket ilyen-olyan dobozokba. A nő viszont először alaposan átgondolja, kit hova tegyen, majd amikor végre rászánná magát a döntésre, akkor tudatosul benne a felismerés: ha az egyik dobozba berak valakit, akkor azzal elveti a lehetőségét annak, hogy másikba tegye. Ez pedig pánikot idéz elő nála, és képtelen bárkit is bármelyik dobozba berakni, mivel fél a döntés súlyától és következményeitől.

A dobozok pedig szomorúan várják, hogy belerakjanak valakit, ezáltal a káoszból rendet teremtsenek. De az ember egy furcsa lény... olykor sokkal biztosabban mozog a káoszban, mint a rendben.

Ez is egy ilyen kis édes kis paradox lenne, ha nem járna annyi nehézséggel és fájdalommal, amennyivel.

S felmerül a kérdés: én vajon milyen dobozokba lettem téve?

Overshare

Háh, indulok mindjárt logika vizsgára, mókásan-szentimentálisan, vagyis úgy, hogy rájöttem, hogy az anyag feléről fogalmam sincs, mert nem voltam bent. >D

Ezzel a zenével hangolódok a mission impossible-re, okvetlen meg kell osztanom veletek a nagyszerű és egyetemes oversharing jegyében.

Színtelen zöld eszmék dühödten alusznak

Milyen célt szolgálnak a döntéseink? Azt, hogy a kitűzött céljainkhoz vezető úton előbbre juttassanak minket. Az ilyen döntések racionálisak. Azonban adódhatnak helyzetek, amikor az ember szándékosan hoz irracionális, vagyis végső soron maga ellen való döntést. Ilyenkor vagy tisztában vagyunk a döntés irraconális mivoltával, vagy csak később szembesülünk vele.

Az irracionális döntések kétféleképpen születhetnek. Vagy szenvedélyek által befolyásolva hozzuk meg őket, vagy akaratgyengeségből. A szenvedélyek által befolyásolt döntések (amik végső soron szenvedélybetegségekre vezethetőek vissza) idején az agy racionális befolyásolóképessége egyszerűen kikapcsol. Az akaratgyengeség azért különbözik ettől a helyzettől, mert olyankor az ember egy korábban meghozott döntését (pl: leszokni a cigarettáról) egy, a jelenben közelebb lévő örömért feladja (pl: kap egy karton ingyen natur camelt -> itt a reklám helye ^.^). Ilyenkor, bár az eredeti elhatározáskor az alany tisztában volt vele, hogy saját érdekei azt szolgálják hosszútávon, hogy letegye a cigarettát, a nagyobb jelenértékű (vagyis időben könnyebben, és gyorsabban megvalósuló) dolog felé hajlik.

Maga a nikotinfüggőség nem akaratgyengeség tehát, mert ilyenkor az ember kikerüli az elhatározást, hogy a leszokásra, és az ezzel járó előnyökre gondoljon, mikor rágyújt. Viszont amikor már megszületik a leszokást illető elhatározás, és az alany később meggondolja magát az ajándékcigaretta miatt, az már akaratgyengeség.

Ennek kiküszöbölésére több megoldási mechanizmus is létezik. Vagy a külső tényezőket kell azirányba befolyásolni, hogy elkerüljük az akaratgyengeség csapdáját, vagy belülről kell vátozást indukálnunk.

Külső tényezők megváltoztatása lehet például az, hogy szétkürtöljük a barátaink között leszokás iránti vágyunkat, hogy aztán a visszakozás jelentős presztízsveszteséggel járjon, illetve megkérhetünk valakit, akivel gyakran érintkezünk (pl velünk élő személyt), hogy amennyiben cigarettát talál nálunk, szívbaj nélkül vegye ki a kezünkből és helyezze a szemetesbe.

Azonban az igazi megoldás az akarat erősítésére a belső változás, amit úgy érhetünk el, ha megtapasztaljuk akaratgyengeségünk hátrányait, illetve ha megpróbáljuk elképzelni, hova vezethet minket akaratgyengeségünk (pl: egyetlen szál cigaretta is vissza fog vezetni a napi egy dobozig). De ezt a módszert sem szabad túlzásba vinni, ugyanis az ember, ha állandóan tiltásoknak teszi ki magát, merevvé, és befordulttá válhat. A lényeg, mint mindenben, itt is a mérték.

Freud-i módon ábrázolva a dolgot, az ösztönök a kísértések, a felettes én a tiltások, az autonóm én pedig mi magunk vagyunk, akiknek meg kell találnuk a középutat a kettő általi befolyásoltságban.

Odüsszeusznak tehát ki kell köttetnie magát az árbóchoz, hogy hallja a szirének énekét, de nem olyan szorosan, hogy ha elkezdene süllyedni a hajó, ne léphessen közbe.

Jon Elster: A társadalom fogaskerekei nyomán

(...és akkor most lehet találgatni, hogy szándékomban áll-e leszokni a cigiről :P)

Kognitív disszonancia 2.0

Hohó! Sikeresen rászoktattam magam a zöldteára, ezzel egyidőben csökkentettem a kávébevitelemet, és nem vagyok immáron dehidratált. Szuper. 3 liter zöldteával a bendőmben nehéz is lenne. :P

És ha már a fél világnak eldicsekedtem, a blogot se kímélem az információtól, miszerint is 5-ös lettem etikából. ^.^ Nem tudtam elsőnek bemenni, maradtam harmadiknak, de jó is volt ez így. Rájöttem, hogy harmadiknak lenni a tuti, mert akkor még van időd átolvasni a dolgokat, és ki tudod kérdezni az elsőt, hogy mi is várható. Ha második vagy, erre nincs időd, mert rögtön be kell menned az első után. Naszóval harmadiknak lenni überfasza.

Holnap meg vár rám egy Érveléstechnika és logika nyitottjegyzetes írásbeli, és egészen barátságos módon csak délután 2-től. Nem is hiszem, hogy ma túl sokáig fönnmaradnék miatta, és holnap sem leszek hajlandó 6-kor felkelni (mint pl ma). Ettől annyira nem parázok, bár gondolkodni kell majd erősen, de hát no.

Sikereim kapcsán gyorsan meg is jutalmaztam magam egy kedves is harisnyatartós babydoll szerű ruhácskával(?). És amilyen ügyes vagyok, 1700 forintból meg is úsztam az egészet, hell yeah.

Ami viszont frusztrál, hogy nincs cigarettám, ugyanis a nagy önjutalmazás közben elfelejtettem, hogy az utolsó szálat a vizsga után közvetlenül, a Rammstein-Sonne-t hallgatva, amolyan győzelemcigarettaként szívtam el. Nyüssz. No nembaj, még két liter zöldtea, és kompenzálva érzem majd magam.

Illetve egészen jó kis terveket szövögetek, hogy a vizsgák után hogyan hozom magam formába, mert a sok gép előtt ülés és nasitól cicim-popsim egyaránt kicsit növekedésnek indult, ami alapvetően nem frusztrálna, de nem szeretném megvárni, hogy máshol is észrevegyem az elfogyasztott csokikat -.-"

Úgyhogy el fogunk járni futni. (aki ismer most biztos röhög, de komolyan mondom! :D)

Ja, etikára visszatérve amúgy akaratgyengeségről kellett beszélnem, majd írok róla postot, ha több időm lesz, mert izgi téma, Frivol, neked meg nem felejtettem el átküldeni, csak kb 3 napja alvásra is alig volt időm, nem hogy msn-ezni, sorry!

Hm. Asszem ennyi.

Ja és

PROGRAMAJÁNLÓ

Szombaton, asszem fél 8-tól a Budaörsi ifi klubban Kisherceg koncert. (Móricztól negyed óra, ha addigra életre kell a bkv: 40-es, vagy 240-es busz)

Ha Kóficot el tudom rángatni, ott leszek én is, rég ráztam már a popóm rájuk, meg Bloonak is beígértem. ^^

Gyertek, vagy valami.

Kognitív disszonancia

Hm. Mai nap. Korán kelés, előtte későn fekvés, emiatt némi nyüszítés. Főleg, hogy most egyedül ébredtem, amit nem szeretek. Aztán zöldtea-főzés, zuhany, hajmosás, öltözés, smink... vizsgázni megyek és végre lányokat szerető bácsi fog vizsgáztatni.

Tegnap még olyan 1-ig tanultam, de megnyugtattak, hogy csak 3 olvasmányba fog belekérdezni, én meg elhittem és lehiggadtam.

Erre ma reggel roppant mókás módon hetek óta először megnéztem a napi horoszkópomat és mit látok? "Tévedett, s ezért súlyos árat kell fizetnie. Naivan azt hitte, igaz, amit mondanak. Ebbe a csapdába bizony szépen besétált. Jókora tapasztalattal lett "gazdagabb"."

Hát neked meg az anyukád jóédes tudodmicsodáját. Amúgy is bkv sztrájk van, ami nálam kissé kiütötte a biztosítékot, lassan muszáj lesz osztanom a Kófic tömör, mégis lényeget megragadó véleményét a mi kis közlekedési társaságunkról: "Mi a f*sznak veszel bérletet? Én azt se tudom hogy néz ki... " o.O

Grr. Na mind1, igazából kicsit le is szarom, csak hadd mehessek be etikából elsőnek vizsgázni, aztán csókolom. Készülhetek a holnapi logikára, jippíjájé.

De nem baj, mert nemsokára vége, és akkor 1 hét alvás, 1 hét bulizás. :megnyugodva teát szürcsöl és konstatálja, hogy kurvára nem ér rá klaviatúrát koptatni, úgyhogy le is lép:

Világvége

Ismét itthon egy hétvége erejéig duplaszülinap végett.

[hiszti]
Ami eddig történt: begyulladt a torkom, meg megdagadtak a nyirokcsomóim, kiderült, hogy nincs internet (jó, h szólnak amikor még kb 300 oldalt kéne neten keresztül elolvasnom, no sebaj), aztán kiderül, hogy van egy mobilnet, de nem hajlandó a megdugni a gépemet, és egy kis nethozzáférést szülni nekem, elfogyott a fehértea, kiderült, hogy a vizsgaidősuckos nasizás megajándékozott egy kis grátisztestsúllyal, össze-vissza görcsöl a pocim, nem tudok a torokfájás miatt rágyújtani, egyszóval: minden faszályos. -.-"

Grr...

Ha estére marad egy kis időm, előkotrom az olcsókínaiszobabicajt, és letekerek pár kilométert, mert azt hiszem máskülönben megkattanok.
[/hiszti]

*L41N goes offline* :/

Sweet and juicy

Nos, ez a nap elúszott. Ahogy annak rendje-módja.

Amúgy meg húzom a szám, jövőhéten sok vizsga lesz, ma meg nem bírtam bemenni a könyvtárba. -.-" Bár most a motivációs skillem jelentőset zuhant, mióta sikerült médiából azt az egy tételt kikapnom, amivel nem igazán voltam kibékülve és egy kedves kis 3-ast bezsebelnem, annak ellenére, hogy minden mást überfaszául tudtam. No nem baj, próbálom azzal vigasztalni magam, hogy legalább az agyacskám barázdálódott.

Nomeg, tegnap azért föl lettem vidítva, végre sikerült megejtenünk egy karácsonyi ajándékozást a Kóficcal, úgyhogy már alig várom a vizsgaidősuck végét, hogy elkezdhessem elolvasni a Fight club könyvet, amit kaptam ^.^

Hm-hm. Najó, azt hiszem mára ennyi bőven elég, a semmiről nehezen tudnék többet írni. Ja még talán annyi említésre méltó, hogy ma lesz ünneplés, mert húgim 11 éves nagylánnyá avanzsált. :sóhaj: :).

Najó, tényleg lépek.

De kaptok zenét.

Well if sex is a weapon, then smash, boom, pow, how ya like me now?

"A politika esztétizálására irányuló összes fáradozás egy pontban csúcsosodik ki. Ez az egyetlen pont a háború. A háború, és csakis a háború teszi lehetővé, hogy a legnagyobb méretű tömegmozgalmaknak az adott tulajdonviszonyok megőrzése mellett célt adjanak. Így fogalmazódik meg a tényállás a politika oldaláról. A technika síkján pedig így fogalmazódik meg: csakis a háború teszi lehetővé, hogy a tulajdonviszonyok megőrzése mellett a jelenkor összes technikai eszköze mobilizálódjék. Magától értetődő, hogy a háború fasiszta apoteózisa nem ezekre az érvekre támaszkodik, mégis tanulságos egy pillantást vetni rájuk. Marinettinek az etióp gyarmati háború kapcsán írt kiáltványában ez áll: "Mi, futuristák huszonhét év óta lázadunk az ellen, hogy a háborút esztétika-ellenesnek minősítsék ... Ennek megfelelően megállapítjuk: ... a háború szép, mert a gázálarcoknak, az ijesztő megafonoknak, a lángszóróknak és a kis tankoknak köszönhetően megalapozza az embernek a leigázott gépek feletti uralmát. A háború szép, mert megkezdi az emberi test megálmodott elfémesedését. A háború szép, mert a virágzó mezőt a géppuskák tüzes orchideáival gazdagítja. A háború szép, mert a fegyverropogást, az ágyúdörgést, a fegyverszüneteket, az illatokat és a bomlás szagát egyetlen szimfóniában egyesíti. A háború szép, mert új architektúrákat teremt, a nagy tankokét, a geometrikus repülőrajokét, az égő falvakból felszálló füstspirálokét, és még sok mást ... Futurista költők és művészek ... emlékezzetek a háború esztétikájának ezen alaptételeire, hogy ezek világítsák meg ... az új költészetért és szobrászatért folytatott küzdelmeteket!""

/Walter Benjamin: A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában/

Genetikusan miniatrűrizálom magam és szétolvadok a szimulákrum által teremtett nukleárisan hibernált valóságban.

Igen, ezt fogom tenni.

Ja, és meg lettem tegnap mentve. ^^ <3

Holnap meg drukkoljatok, hogy jó benyomást tegyek az állítólag fiúkat preferáló médiabácsira.

:*

Lélekvesztő pszeudo-realizmus

Pillanatnyi helyzetjelentés, lélegzetvétel. Lassan berendezkedem az új lakásba, bár a sznob öregnéne szomszéddal már is volt némi konfliktusom. Sebaj. Leszarom-kapszula a barátom. Bútort szereltünk, lassan egészen otthonos lesz a szobácskám. :) A ruhatartó állványt is leszállítják nekem vasárnap, úgyhogy virulni fogok, mint a vadalma.

Most meg épp médiát tanulok, ami nagyon érdekes, de nehezen feldolgozható anyagokból van. Bár lehet, hogy csak én vagyok buta, franc tudja.

Elkezdtem határidőnaplót használni. Ettől most nagylánynak érzem magam.

Itthagyta a tusfürdőjét, a fogkeféjét, meg egy-két ruhadarabot is. Egészen direkt módon. Mosolygok. És engedte, hogy levágjam a haját. ^^

El kéne mennem bevásárolni. Meg mást is. Csütörtökig. Húzom a szám, necces lesz, de megpróbálok mindent elintézni. Maximum nem alszom. Úgyis rég csináltam már ilyet. ^^

És igen-igen, Boldog Szülinapot Manson bá'.

Na jó, még egy kis kávé, és vissza a képzőművészet lélekvesztő pszeudo-realizmusához. Majd némi cigaretta melletti absztrahálós gondolatokba mélyedés.

Viva la bölcsészkar.

(... és egy egészen halk nyüssz.)