2010. március 31., szerda

Miért márciusi a Tamás?

Resistance Café: jelenleg oktoberi tamás vagyok^^ de lassan novemberi tamás leszek, meg kell gondolnom mit teszek. :)
L41N: és mit teszel?
Resistance Café: épp ezaz.
hogy okosan kell. hogy mit még nem tudom.
de majd meggondolatlan leszek kicsit :)
na meg..nem tűnsz buta lánykának ami plussz, meg a vadulósság is plussz. na meg, édes pofid van, de ez csak nekem számít^^

Beszélgetés kezdete: 2009. október 27.

2010. március 30., kedd

Dick your own.

Kérdésessé vált a pénteki Tarantino party. Nyaff. Nagyon-nagy nyaff. Pedig ez a kép rádöbentett, hogy túl sok a közös pont.

Pedig a Kóficnak is találtam karaktert:
Nyaff. Überbrutál nyaff.

u.i.:

2010. március 29., hétfő

Hopeless dreams



Ismét egyedül, de ez az a bizonyos fajta pozitív egyedüllét, ami nem az a szószerinti értelemben vett, magánnyal járó egyedüllét, hanem az a függetlenség negédes illúziójával kecsegtető pszeudoönállóságban manifesztálódó egyedüllét, amikor valaki azért mégiscsak ott fekszik melletted, valakire mégiscsak főznöd kell, meg takarítanod, meg mosnod, meg megosztani az élettered, de tekintve, hogy korban és bioritmusban is közelebb álltok egymáshoz, mint a néhány évvel idősebb (vagy pont hogy fiatalabb) korosztály, de ez nem esik nehezedre, sőt, egészen kellemes, bár rühellem ezt a szót, de valahogyan mégis. Olyan nyugis. És szívesen csinálod, sőt, boldoggá tesz a tudat, hogy nem kötelsségből, és nem kizárólagosan saját magadért teszed, hanem azért, hogy a petit amied jól érezze magát, hogy puszit nyomjon a kis kerek buksidra, és némán, de mégis kimondja a varázsszót.

Más. Mikor ma felszálltam a metróra, az a folyó túloldalán épp elgázolt valakit. Valakinek az élete, nekem meg bosszúság. És igen, ilyenkor rájövök, hogy igaza van. Az élet kegyetlen.

2010. március 27., szombat

Springtime

Fehér ruhácska, napsütés, kófic, hétvége, főzőcske, tündérke, sör, cigaretta-redukálás, energia, sikítás, rohanás, napszemüveg, cukorkák, cuppanások, endorfin.



Nagyjából így érzem magam :)

2010. március 26., péntek

New form of silence



Igen, nagyjából ennyi. Az egymáshoz nem szólás művészete hihetetlen zseniálisan agyfelbaszós módon érvényesül. Vivát.

2010. március 23., kedd

Cukorkák a nyelvemen

Kisütött a nap. Cukorkák vannak a nyelvemen. Puhább lettem. Ma kékbe öltöztem. Két copfba fogtam a hajam. Nevettem. Oviskodtam. Idióta becenevekkel illettem. De most este lett, és csak az éjszakai fénybogarak kúsznak be az ablakomon. A saját kis pacskeromra bambulok. A "method"-on agyalok. Meg a holnapi állásinterjún. Hiányzik az illata, pedig még szinte érzem. Egy pillanatra átsuhant bennem ma az érzés, hogy milyen lenne, ha eltörne bennem valami. Ha kikerülnék ebből az üvegpalotából, amiben már több, mint négy hónapja csücsülök. És elállt a lélegzetem egy pillanatra. Elfelejtett dobogni a piciszívem, és rémisztően belémvillant az üresség. Azóta is megborzongok, ha átsuhan a buksimon. Idióta. Hülye, hülye, idióta.
Végülis, egy párkapcsolat roppantul egyszerű. Csak vidámság kell, szépség, ész, okosság, egyéniség, egyensúly, biztonság, harmónia, hasonlóságok, különbségek, teret hagyni, tered adni, megnyílni, de nem túlságosan, gyereknek lenni, felnőttnek lenni, energikusnak lenni, kreatívnak méginkább, meglepni a másikat, lenyűgözni, de annyira nem, hogy kisebbségi komplexust okozz neki, legjobb barátnak lenni, legjobb szeretőnek lenni, kislányosnak és szenvedélyesnek egyaránt, olykor egyszerre. Tiszta laza ^^
Ja, és mától leszbikus leszek. Egy kicsit. Hetente egyszer. Másfél órára.
C'est la vie.

Végülis lánnyal nem ér.
Vagy de?

2010. március 20., szombat

Story of Cassandra - feelin' twelve

Azt hittem örökre 16 leszek.

There is no band. There is no orchestra.

It's totally fine. I'm going out anyway.
I'm going on a date.


Embedding diasbled by request.


2010. március 18., csütörtök

"Mindegy, csak beteg legyen"

Az volt. És többet nem iszom éhgyomorra. Meg szerintem úgy egyáltalán.

"Do you ever get the feeling that everything in America is completely fucked up?"


2010. március 12., péntek

Valuska

Hajtós hét, a maga minden nehézségével és szépségével. 2 helyett 4-es vagyunk, sőt, a hétvégén 5-en leszünk. Mert ez egy szép családi történet...

Ami azt illeti, magamhoz képest egész jól teljesítettem: videoblogon kívül minden órán bent voltam a héten, és a videoblogra is van mentségem: most ismerkednek a vágóprogrammal, én azért ezen már túl vagyok (mindennemű tirpák nagyképűség nélkül).

Ezek mellett színházban is voltunk, Augusztus Oklahomában by Vígszínház, kiöltözés, páholyban csüccs, lovely.

Plusz megnéztem a Komfortos mennyországot még hét elején, nagyot ugrottak a szemgolyóim, amikor a port-on láttam, hogy ezen a héten jön ki a mozikban. Anno olvastam. Miután megnéztem, neki is kezdtem valamiféle kritika megírásának, de nem volt időm levegőt se venni, nem hogy azzal foglalkozni, úgyhogy annak jegyzetei még a doksik mappában várja, hogy újra hozzányúljak.

A jövőhét sem lesz sokkal finomabb tempójú, mint ez. Még mindig kicsi a rakás lesz, plusz suli, plusz szerdán Combichrist, nyaff, nyaff, nyaff.

De lett egy kedves Dell 1012 minim, csini lila színben, így a környezetvédelem jegyében hanyagolom a papírokat és a füzeteket, és már ezen a kis csodán intézek mindent, a jegyzeteléstől kezdve az olvasnivalók tárolásán át... amit akartok. Illetve bekrepált a telefonom, úgyhogy egy ilyen érintőképernyős csodát is beszereztem, Vodafone 541 néven.

Most hétvégén meg forgatás és vágás lesz a terítéken, mert hétfőn pályázatleadás határidő, nyaff. :/ De legalább pörög az élet. És még munkám is lehet, hogy lesz, az elteonline-on. Végülis, nem rossz. Kissé kárpótolna a 4,5-ös átlagom ellenére nem kapott ösztöndíj miatt. -.-"

Najó. Csókoltatom a népeket.

És bocsánat, hogy eltűntem. Ismét. :$

2010. március 5., péntek

A kommunikáció halála

A mai napon meghalt a telefonom. Pár napig biztos nem leszek elérhető, sorry érte. :/ Sms-ekre ezért nem válaszoltam, a beszélgetések ezért szakadtak meg.
Hüpp

Posztmigrén süppedésben a frankó

Mert ez egy igen-igen kemény, de kemény világ.



...és tényleg.

2010. március 3., szerda

Tragédia

Egy zsanér a zsánerem.



Nomeg, ez egy szép családi történet. Leépülés? Inkább csak az az érdekesség, hogy neki bassza az agyát, hogy már nem vele, a másiknak az, hogy már nem olyan, nekem meg az, hogy ez egy jelenség. Dehát minden történet a leépülés története. Ez is. Csak kicsit másképp. De attól még ez egy szép családi történet.