Kisütött a nap. Cukorkák vannak a nyelvemen. Puhább lettem. Ma kékbe öltöztem. Két copfba fogtam a hajam. Nevettem. Oviskodtam. Idióta becenevekkel illettem. De most este lett, és csak az éjszakai fénybogarak kúsznak be az ablakomon. A saját kis pacskeromra bambulok. A "method"-on agyalok. Meg a holnapi állásinterjún. Hiányzik az illata, pedig még szinte érzem. Egy pillanatra átsuhant bennem ma az érzés, hogy milyen lenne, ha eltörne bennem valami. Ha kikerülnék ebből az üvegpalotából, amiben már több, mint négy hónapja csücsülök. És elállt a lélegzetem egy pillanatra. Elfelejtett dobogni a piciszívem, és rémisztően belémvillant az üresség. Azóta is megborzongok, ha átsuhan a buksimon. Idióta. Hülye, hülye, idióta.
Végülis, egy párkapcsolat roppantul egyszerű. Csak vidámság kell, szépség, ész, okosság, egyéniség, egyensúly, biztonság, harmónia, hasonlóságok, különbségek, teret hagyni, tered adni, megnyílni, de nem túlságosan, gyereknek lenni, felnőttnek lenni, energikusnak lenni, kreatívnak méginkább, meglepni a másikat, lenyűgözni, de annyira nem, hogy kisebbségi komplexust okozz neki, legjobb barátnak lenni, legjobb szeretőnek lenni, kislányosnak és szenvedélyesnek egyaránt, olykor egyszerre. Tiszta laza ^^
Ja, és mától leszbikus leszek. Egy kicsit. Hetente egyszer. Másfél órára.
C'est la vie.
Végülis lánnyal nem ér.
Vagy de?
óóóó:$:*
VálaszTörlés