Ismét itt az egyetem, úgyhogy ismét tele lett a fejem mindenféle kiírandó dolgokkal, amiket most úgysem fogok tudni jól szavakba önteni, de próbálkozni kell. Vissza kell hozni az író skillt, mert azt hiszem szükségem lesz rá.
Az első hét meglepően jó volt, a rózsaszín párducmintás miniszoknya, és a red pill-blue pill fülbevalók önbizalmat adtak. Tanárok fifty-fifty arányban semmilyenek és hihetetlen egyéniségek, ami érdekes arány, de izgi.
Utolsó hónapot végigdolgoztam, így a nyár nem volt túl hosszú, de legalább tartalmas. Bár Avignon különböző okok miatt ugrott, sikerült maradandó bőrkárosodást okoznom magamnak. Nem, a kettő nem függ össze, de ennyi koffeinnal a véráramomban nehéz összefüggő lenni.
Kófic dolgozik. Eleinte kissé nyüszögve fogadtam, de aztán ahogy nekem is estek be a tennivalók, megbarátkoztam vele.
Októbertől tai-chizni fogok. Nem akarom minden nap az ő nyakába önteni a sok faszságot, ami rámragad napközben... Meglássuk mennyit használ.
Szóval igazából összefoglalva: zajlik az élet, igazából nagyjából olyan sebességgel, hogy beleszédülök olykor, és bele kell kapaszkodnom valamibe/valakibe, különben kirepülnék a hintából.
We'll see.
