14 éve
2012. május 25., péntek
Mióta gúsba kötöttek az érzelmeid, melyeket bőrömre vetítesz, úgy érzem csak a fantáziád szüleménye vagyok, és hiába kaparom belülről a retinád, sose szabadulhatok ki agyad börtönéből, csak akkor, ha szétszakítom a kötőszöveteidet, kibújok a bőrödből, és kihányom magamból a lelkedet, valahova a padlóra, hogy szépen szétterüljön, és beleégjen az otthonomba, hogy sose távozhass nyom nélkül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése