2010. november 15., hétfő

Arzéna

Már megint ezer éve, de pörög, forog, kilép a térből, és vissza, na kábé ilyen az időm mostanság.

Újabb félév, sok megérős, sok offline kurzus, új küldetés, miszerint Dam egyszer ELTE-médiás tanár lesz, és én megszeretem a minorom, sok munka, ami jó, bár néha túlságosan távol van attól, ahova szívesen irányítanám a figyelmem, de whatever, sok koffein, hullámzó mennyiségű nikotin, hatás-ellenhatás, kevés energia, 48 órás napok utáni sóvárgás, sok szerelem, utazás, placcon kávé.

Vizsgafilm, és más ötletek, amikre nincs időm, se erőm, de muszáj.

Mindenesetre a sok hallgatásom után lassan valami egyetemi kapcsolatháló is kezd kialakulni, bár nehezen illeszkedem közösségbe, túlságosan makacs, és elvárásos vagyok, amíg lehetőségem van arra a luxusra, hogy megszűrjem a környezetem.

De a hétvégém gyönyörű volt, Skinsparty, aka Crystal Castles @ Flex, Wien, évforduló \w Kóckófic, és sok-sok endorfin.

Meg megtanultam az ikea katalógust fejből.

Nagyjából ez van mostanság. 33 felé szakadok, de élvezem.

És már várom a lakásavatót. /m/

2010. szeptember 19., vasárnap

333 km/h

Ismét itt az egyetem, úgyhogy ismét tele lett a fejem mindenféle kiírandó dolgokkal, amiket most úgysem fogok tudni jól szavakba önteni, de próbálkozni kell. Vissza kell hozni az író skillt, mert azt hiszem szükségem lesz rá.
Az első hét meglepően jó volt, a rózsaszín párducmintás miniszoknya, és a red pill-blue pill fülbevalók önbizalmat adtak. Tanárok fifty-fifty arányban semmilyenek és hihetetlen egyéniségek, ami érdekes arány, de izgi.
Utolsó hónapot végigdolgoztam, így a nyár nem volt túl hosszú, de legalább tartalmas. Bár Avignon különböző okok miatt ugrott, sikerült maradandó bőrkárosodást okoznom magamnak. Nem, a kettő nem függ össze, de ennyi koffeinnal a véráramomban nehéz összefüggő lenni.
Kófic dolgozik. Eleinte kissé nyüszögve fogadtam, de aztán ahogy nekem is estek be a tennivalók, megbarátkoztam vele.
Októbertől tai-chizni fogok. Nem akarom minden nap az ő nyakába önteni a sok faszságot, ami rámragad napközben... Meglássuk mennyit használ.
Szóval igazából összefoglalva: zajlik az élet, igazából nagyjából olyan sebességgel, hogy beleszédülök olykor, és bele kell kapaszkodnom valamibe/valakibe, különben kirepülnék a hintából.
We'll see.


2010. június 5., szombat

Plan9 from outer space

Szunnyadás közeli képernyőre tapadás közbeni elrévedés eredményeképpen arra jutottam, hogy lezárok egy szakaszt az életemben.

Persze, megvolt a maga szépsége, és még tart is, de úgy érzem, hogy lassan az egész életemet kezdi kitölteni, minden időmet elvenni, amit akár a barátaimmal is tölthetnék... És ebbe szép lassan beleőrülök.

Unom, az az igazság. És úgy érzem sosem leszek elég jó, hiába igyekszem mind a 10 körmömmel kapaszkodni. Túl sokat vár el, és talán én is tőle.

Bár nem tagadom, sokat kaptam tőle, sokat megtudtam a világról általa, de elegem van már a folytonos megfelelési kényszerből, hogy állandóan ki kell neki öltözni, meg mosolyogni, meg okosnak lenni, elég volt egészen egyszerűen!

Már látom is magam előtt, hogy két hét múlva, amikor kicsit lecsitulnak körülöttem a dolgok hogyan fogom a sarokba dobni az egészet, mint egy darab elhasznált rongyot. Abban a pillanatban, hogy kilépek a kapun, el is kezdek felejteni, és hogy ezt még jobban fölerősítsem, külsődleges változásokat is végre fogok hajtani. Fülbevaló, új haj, hogy új életet kezdhessek a lassan megérkező nyárban. Úgy érzem az eső sem véletlenül esik hetek óta.

Persze a kapcsolatunkat nem akarom teljes mértékben megszakítani, csak jó időre leredukálni egyfajta köszönőviszonyra. Aztán ki tudja, talán ha elmúlik a nyár, süríthetjük is találkáinkat, persze nem lenne olyan, mint most, az életemnek nem lenne ennyire szorosan része, de talán az esély megmaradhatna, hogy valaha még lesz köztünk valami...

Ennek így kellett lennie. Ne haragudjon rám senki.

Kedves vizsgaidőszak, ne gyűlölj érte, de két hét múlva szakítani fogok veled.


2010. június 3., csütörtök

Catwoman

I wish I was a stranger.

Rászisszegek. Hülye fasz. Add vissza. Az enyém.

I wish I was a hunter.

Átváltozom Chainsaw Maiddé, a zombik országában. Add vissza. Az enyém. Hagyd békén. Az is az enyém.

I wish I was a starship.

Lelépek. Hagyjanak ki ebből.

I wish I was a heartbeat.

Rendőrt hív. Rágyújtok.

I wish I was a princess.

És akkor békénhagynátok.

I wish I was a ruler, who make them understand.

I don't believe in trouble
I don't believe in pain
I don't believe there's nothing left
but running here again

I don't believe in promise
I don't believe in chance
I don't believe you can resist
the things that make no sense

I don't believe in panic
I don't believe in fear
I don't believe in prophecies
so don't waste any tears.

Pedig sírtam is.

Férfias játékok.

(((Svankmajer.)))

|
ˇ
:]

Stupid MF.

Machine gun!
DE!!!
Lemora.
( ^ ^ )
ˇˇ

Kódolt üzenet. A mai napom.
lásd még: reggel7renyugati, vadbolygó, animációs vizsga, szépségésaszörny, sokvárakozás, könnyekig-üvöltözésig-rendőrségig fajuló zombiellenőr támadás, durci, békülés, férfias játékok, parmezános-sonkás-tejfölös tészta aka burzsujtejfölössajtos.

Igen, szét vagyok esve. Köszönöm.

Még akkor is, ha nem az én szavajárásom. :P


2010. június 2., szerda

Cinéműfajok?

Holnapi vizsga: Tömegfilm műfajai az animációs filmben.

Ennek örömére:
Don Hertzfeld: Genre (Műfajok)



2010. június 1., kedd

I do things I shouldn't

Van egy ilyen feliratú pólóm. Lovely. Diéta első napja. Utálom. Már most. Minek jó formába hozni magad, ha úgyse süt a nap? Fehértea korszak rewind. Új könvyek, víí. Cicafülek. Meow. Két nap múlva vizsga. Akkoris abban leszek. Caffein overdose. Love overdose. Overdose. Dose.

Ennyi.

Meg még:




2010. május 31., hétfő

Funny Facts of Vizsgaidősuck

A nők mindössze 5%-a rendelkezik olyan testarányokkal, amilyen a tömegmédiában ideálisnak számít (nagyon magas, nagyon vékony, nagy mellek).
Film és médiaszociológia