Test

Kedves Testem! Tudom, hogy kihasznállak olykor, meg sokszor mondogatok olyanokat, hogy "Ez csak egy test", meg kizárlak a hidegbe több órára, meg keveset alszom, keveset eszem, stb, de picit durvának találom, hogy ezt most úgy bosszulod meg, ahogyan. Bőven elég lenne, ha csak a hangomat vennéd el, a zsepiözön, a fülfájás, az energia teljes hiánya, és a többi kellemes tényező nélkül is érteném a célzásodat, és egy picit jobban odafigyelnék. Arról nem is beszélve, hogy így most egy csomó tök jó dologból is kizársz minket. Szóval, gondold át.

Remélem értjük egymást, köszi.

Bacik

Ma reggel már barátom volt a kalcium, a C-vitamin, a forrófürdő, az aspirin, viszont nem sokára ki kell zárnom magam a hidegbe, ettől most egy picit izgulok. Főleg, hogy olyan mély a hangom, mint már nagyon rég, és ilyenkor nem szeretek beszélni.

Bár tegnap rájöttem, hogy van, aki mellett elfelejtek betegnek lenni.

Plan9 from outer space

Szunnyadás közeli képernyőre tapadás közbeni elrévedés eredményeképpen arra jutottam, hogy lezárok egy szakaszt az életemben.

Persze, megvolt a maga szépsége, és még tart is, de úgy érzem, hogy lassan az egész életemet kezdi kitölteni, minden időmet elvenni, amit akár a barátaimmal is tölthetnék... És ebbe szép lassan beleőrülök.

Unom, az az igazság. És úgy érzem sosem leszek elég jó, hiába igyekszem mind a 10 körmömmel kapaszkodni. Túl sokat vár el, és talán én is tőle.

Bár nem tagadom, sokat kaptam tőle, sokat megtudtam a világról általa, de elegem van már a folytonos megfelelési kényszerből, hogy állandóan ki kell neki öltözni, meg mosolyogni, meg okosnak lenni, elég volt egészen egyszerűen!

Már látom is magam előtt, hogy két hét múlva, amikor kicsit lecsitulnak körülöttem a dolgok hogyan fogom a sarokba dobni az egészet, mint egy darab elhasznált rongyot. Abban a pillanatban, hogy kilépek a kapun, el is kezdek felejteni, és hogy ezt még jobban fölerősítsem, külsődleges változásokat is végre fogok hajtani. Fülbevaló, új haj, hogy új életet kezdhessek a lassan megérkező nyárban. Úgy érzem az eső sem véletlenül esik hetek óta.

Persze a kapcsolatunkat nem akarom teljes mértékben megszakítani, csak jó időre leredukálni egyfajta köszönőviszonyra. Aztán ki tudja, talán ha elmúlik a nyár, süríthetjük is találkáinkat, persze nem lenne olyan, mint most, az életemnek nem lenne ennyire szorosan része, de talán az esély megmaradhatna, hogy valaha még lesz köztünk valami...

Ennek így kellett lennie. Ne haragudjon rám senki.

Kedves vizsgaidőszak, ne gyűlölj érte, de két hét múlva szakítani fogok veled.

Egy tenyér, ha csattan

Egyedül. Kicsit. Régóta nem volt már ilyesmire példa. Mióta a Kófic beköltözött, szépen lassan, magányosan töltött óráim száma drasztikusan csökkent. Most viszont hazament, úgyhogy itt maradtam, még körülbelül egy-két órára egyedül. Utána jön a húgom, hogy véget vessen a magányos óráknak. Majd holnap a Kófic is. Papást-mamást játszunk egy hétig. Ezt is ki kell próbálni.

Aztán jövőhéten meg animációs vizsga, amitől félek. Lusta Dick nem hiszem, hogy egyszerű vizsgát állítana össze, nem olyan típusnak tűnik. Meg amúgyis, itt egyetemen semmi se olyan, amilyennek látszik. Akitől nagyon paráztam, a Bagoly kiderült, hogy nem is annyira durva, akitől meg egyetlen félelmem arra irányult, hogy erős feminista, róla meg kiderült, hogy ki tudja úgy kérdezni az anyagot, hogy ha elolvastam, akkor sem tudom elképzelni, hogy mi a fenét akar. No mind1. Vizsgaidősuck... Csak kár, hogy ebben a félévben még beszámít, sőt. Ha nem leszek legalább 3 tárgyból 5-ös, akkor pápá film szakirány, aztán lehet gondolkodni, hogy merre tovább.

Szerintem elmegyek implantátum-tesztelőnek. Azt olvastam a napokban, hogy a számítógépes vírusok komoly rizikófaktort jelentenek a beültetett chipeknél, és további tesztelés kéne. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még cyborg leszek.

Sunshine, lollipop

Bár azért ez így ilyen formában paradox, mert szakad az eső és egész éjjel vihar volt, én mégis úgy érzem, hogy egy másik felhőcske elvonulóban van. ^^

Amúgy most nem lesz sok időm pötyögni, mert még kéne írnom egy vázlatot arról, hogy miért nem volt sikeres az mszp kampány médiaelemzésre, meg hajat mosni, meg kislaptopot tölteni...

Tegnap meg végre vettem magamnak új mp3 lejátszót, mert a régi föladta a szolgálatot, de sajnos a drág extremdigitalban átbasztak. -.-" direkt megkérdeztem, hogy ennek a modellnek van-e kijelzője, és rávágta a pasi, hogy naná, erre meg itthon derül ki, hogy francokat. csak egy kis led világít, ha játsza épp a zenét... :/ na mindegy, gondolkodtam rajta, hogy visszaviszem, de para, hogy nem találtam egy másikat se 5 ezer forint körül, ami jó lenne. Annál többet meg nem akarok rááldozni... De vigyázzatok az extremdigitalosokkal.

Najó, megyek vázlatot írni, cupp

Dick your own.

Kérdésessé vált a pénteki Tarantino party. Nyaff. Nagyon-nagy nyaff. Pedig ez a kép rádöbentett, hogy túl sok a közös pont.

Pedig a Kóficnak is találtam karaktert:

Nyaff. Überbrutál nyaff.

u.i.:

New form of silence

Igen, nagyjából ennyi. Az egymáshoz nem szólás művészete hihetetlen zseniálisan agyfelbaszós módon érvényesül. Vivát.

"Mindegy, csak beteg legyen"

Az volt. És többet nem iszom éhgyomorra. Meg szerintem úgy egyáltalán.

"Do you ever get the feeling that everything in America is completely fucked up?"

A kommunikáció halála

A mai napon meghalt a telefonom. Pár napig biztos nem leszek elérhető, sorry érte. :/ Sms-ekre ezért nem válaszoltam, a beszélgetések ezért szakadtak meg.

Hüpp

Posztmigrén tompultságban terveknek születése

Erre a zenére akarok filmet csinálni, amint lesz rá pici időm.

Amúgy igen, posztmigrén állapot van ismét... Sajnos. Kisebb látászavarral kezdődött most... auratünetnek hívják, mint kiderült... No mindegy, hála a Kóficnak most egész hamar, egy-másfél óra alatt túlvoltam rajta. :)

Meg megnéztem a Lé meg a Lolát kortárs filmes órára... Túl tompa vagyok bármit is írni róla, de mosolyogtam. :)

Na most csak ennyi, de...

puszi

Elfekvő

A szünetem utolsó drága napjait egy lebetegedés és az etr nevű csoda édesítik meg. Remek. -.-"

De mindennek van pozitív oldala is: amíg kitartottam, találkoztam sok aranyossal, akiket az utóbbi időben hanyagolnom kellett legnagyobb bánatomra... Illetve a Kófic érdeklődésének adott hangot a hétvégi nekem teát főzős, és stratégiai játékokban egymást lenyomni próbálós időeltöltést illetően. ^.^ De akkor is.

Gyűlölök betegnek lenni. -.-"

Nyüff.

Világvége

Ismét itthon egy hétvége erejéig duplaszülinap végett.

[hiszti]
Ami eddig történt: begyulladt a torkom, meg megdagadtak a nyirokcsomóim, kiderült, hogy nincs internet (jó, h szólnak amikor még kb 300 oldalt kéne neten keresztül elolvasnom, no sebaj), aztán kiderül, hogy van egy mobilnet, de nem hajlandó a megdugni a gépemet, és egy kis nethozzáférést szülni nekem, elfogyott a fehértea, kiderült, hogy a vizsgaidősuckos nasizás megajándékozott egy kis grátisztestsúllyal, össze-vissza görcsöl a pocim, nem tudok a torokfájás miatt rágyújtani, egyszóval: minden faszályos. -.-"

Grr...

Ha estére marad egy kis időm, előkotrom az olcsókínaiszobabicajt, és letekerek pár kilométert, mert azt hiszem máskülönben megkattanok.
[/hiszti]

*L41N goes offline* :/