16 éve
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mindoutput. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mindoutput. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 7., szerda
2011. december 2., péntek
2010. május 29., szombat
Egy tenyér, ha csattan
Egyedül. Kicsit. Régóta nem volt már ilyesmire példa. Mióta a Kófic beköltözött, szépen lassan, magányosan töltött óráim száma drasztikusan csökkent. Most viszont hazament, úgyhogy itt maradtam, még körülbelül egy-két órára egyedül. Utána jön a húgom, hogy véget vessen a magányos óráknak. Majd holnap a Kófic is. Papást-mamást játszunk egy hétig. Ezt is ki kell próbálni.
Aztán jövőhéten meg animációs vizsga, amitől félek. Lusta Dick nem hiszem, hogy egyszerű vizsgát állítana össze, nem olyan típusnak tűnik. Meg amúgyis, itt egyetemen semmi se olyan, amilyennek látszik. Akitől nagyon paráztam, a Bagoly kiderült, hogy nem is annyira durva, akitől meg egyetlen félelmem arra irányult, hogy erős feminista, róla meg kiderült, hogy ki tudja úgy kérdezni az anyagot, hogy ha elolvastam, akkor sem tudom elképzelni, hogy mi a fenét akar. No mind1. Vizsgaidősuck... Csak kár, hogy ebben a félévben még beszámít, sőt. Ha nem leszek legalább 3 tárgyból 5-ös, akkor pápá film szakirány, aztán lehet gondolkodni, hogy merre tovább.
Szerintem elmegyek implantátum-tesztelőnek. Azt olvastam a napokban, hogy a számítógépes vírusok komoly rizikófaktort jelentenek a beültetett chipeknél, és további tesztelés kéne. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még cyborg leszek.
2010. május 23., vasárnap
Soundbite
Sírás, repülés, nevetés, fáradtság, sikítás, szélsüvítés, hiányzás, sok-sok bor, éjszakai fények, hosszú alvás, tanulás, füstgomolyos sörivászat, és ha már sör, akkor cseresznyés.
Hazaérkezés.
2010. február 18., csütörtök
Vákuum
Egy kis vákuummá változtam, azért tűntem el. Egy kicsit elkezdtem élni. Elnézést mindenkitől. Ha kellenék, megtaláltok a valóságban.
üdv.
2010. február 8., hétfő
Welcome to the future
...éééés meggyógyultnak nyilvánítom magam ezennel. Hála a Kófic szerda óta való itt tartózkodásának, és ápolgatásának, sikerült kimásznom a nyavajából, amibe belecuppantam múlt hét közepén. :) ideje is volt, ugyanis mától újra egyetem-begyetem, méghozzá minden nap (pénteken is, nyüssssssssz) 9-től kezdek, ami a múlt félévi órarendemhez képest nagy érvágás. o.O
No mind1, nem nyüszögök, legalább a Kófic se fog fél órás késéseket produkálni minden egyes reggel, amikor nálam ébred. ^^"
Hm, azt hiszem mára ennyi, most megyek is, és trenírozom magam a mai nap kihívásaira.
Ja, és ismét kávékorszak lesz, azt hiszem.
Addig egy kis nézegetnivaló Mouchette-től.
A háttérről:
Mouchette egy '67-es francia film főszereplője, a Mouchette.org az ő karakterére épül. Célja megmutatni, hogy az interneten bárkik lehetünk. Akár egy film halott főszereplői is, ha akarunk.
A filmről:
"Mouchette napvilágra hozza a mindenütt ottlévő gonoszt" (Bresson), de nem a szokásos, szánalomraméltó áldozata a társadalomnak. Ez az iskolakerülő gyereklány könyörtelenül és indokolatlanul, velejéig rossz. Mikor a vadorzó, akihez a vihar elől menekült, a szállásért cserébe megerőszakolja, Mouchette a fertelmesen visszataszító férfit gyilkosnak hiszi, s szinte önként adja oda magát neki. Amint rájön, hogy a férfi nem gyilkos, csak szánalmas hazug, beteges képzelgő, lelkileg összeomlik. "Mouchette halála a filmművészet legtitkosabb jelenetei közül való, talán már túl van a csenden is. Fehér kendőt terít a vállára, belegöngyölődik, majd legurul a folyópart lejtőjén... Harmadszorra belezuhan a vízbe. Csobbanás képen kívül, a kamera nem követte. Csak most fogjuk fel, mi történt." (Bikácsy Gergely)
2010. január 20., szerda
Mai Baudrillard
Jean Baudrillard
2009. december 26., szombat
Top 5 film szakítás utánra
Nincs aktualitása, de sok filmes listát állítottam már össze a buksimban, gondoltam leközlöm majd őket szépen sorban. És ez a lista a legletisztultabb. ^^"Top 5 film szakítás esetére
1. Inglorious Basterds by Tarantino
3. Rosencratz and Guildenstern are dead by Tom Stoppard
2. Inland Empire by Lynch
3. Rosencratz and Guildenstern are dead by Tom Stoppard
4. From dusk till dawn by Robert Rodriguez
5. Eternal sunshine of a spotless mind by Gondry
ha indoklás kéne, írok majd azt is. fölöslegesen nem koptatom a klaviatúrát ^^
...és majd írok ellenpontot is. :P
2009. december 21., hétfő
Szürke tincs a hajamban
Lett egy szürke tincs a hajamban. Nem, nem őszülök, csupán az egyik lilára melírozott, alatta exszőke hajam adta meg magát a külső hatásoknak, és elkezdett halványodni, és most éppen olyan szürkés árnyalatú. Szeretem ezt a tincset.
Amúgy minden rendben, most épp az irodában ücsörgök erős kávét szürcsölgetve (kivételesen cukorral és tejporral megspékelve, ez is jól reprezentálja indokolatlanul vidám állapotomat), közben várom a Kóficot, hogy végezzen a suliban és a fogorvosnál, és közösen áldozzunk a karácsonyi marketingőrület oltárán, vagyis hogy eltoljuk a formás popóinkat ajándékokat nézni.
Túl vagyok a filotöri vizsgán, az eredményt egy kissé kétségesnek érzem, de a "túlvagyokrajta,jujdejó" típusú eufóriának nem tudok gátat szabni. Délután 3-ra lehetne is menni jegyet beíratni, bár kétségesnek tartom, hogy csak ezért hazamásszak az indexemért, utána meg vissza. Fene egy lustaság.
Egyébként néztünk a hétvégén végre ZOMBIELANDET , és juj. ^^ Nekem bejövős volt, bár a sztori maga elhanyagolható, a fekete humorban és a társadalomkritikában lubickol a film, nomeg Woody Harrelsonba a Született gyilkosok óta szerelmes vagyok, és mint mindig: most is a puszta jelenlétével egy zseniálishoz közeli síkra emelte a filmet.
Baudrillard a '80-as években Amerikát egy gigantikus Disneylandnek látta. Ma, Ruben Fleischer Zombielandnek nevezi. Érdekes tendencia, ám ennek az állapotnak is megvan a maga előnye. Ha mindenki zombi, legalább nem kell a Facebook-profilunkat frissíteni óránként. Csak tartsuk be a túlélési szabályokat és Twinkiesből legyen elég... ^^ Ugyebár...
Rule 1: Cardio: This one comes up in Zombieland and clearly makes alot of sense. How many fat people do you see at the end of the world when its zombies doing the ending?
Rule 2: Beware of Bathrooms: Really not just bathrooms any good apocalyptic zombie survivor should know better then going into a bathroom, small closet or any other small room with only one way in or out. Only thing stupider to go into then a bathroom is a movie theater. Lots of places to run around before you get eaten.
Rule 3: Seatbelts: Its a safe bet unless your a complete dumb dumb ( see rule #7 ) your not going to be hoofing it on foot in the event of a zombie outbreak. So when travelling on four wheels wear your seat belt. Nothing worse then finding yourself ejected out of your car into the loving and oh so hungry arms of zombies.
Rule 4: Doubletap: Carrying a gun is a great idea but it should never be your primary weapon. When you do end up using it for that last minute 'oh shit' moment remember to double tap. Its an emergency and thats why your using it and not your cricket bat so why skimp? One bullet more in the head will go a long way to ensuring your survival.
Rule 5: No Attachments: This is a tough one but you can not have attachments. If you got kids or a wife your less likely to survive then the gal or guy who has no attachments and nothing slowing him or her down. Or worse yet making bonehead decisions like 'going back into the room'
Rule 6: Travel in a Group: The best way to increase your odds of survival when travelling in a zombie outbreak is to make sure your a traveling buffet. Going it alone gives the zombies no choices but to eat you. Going it with the old man with the limp, the little kid who cant run and the middle aged woman with the plastic leg gives the zombies more options and you better odds you can run away faster then they can.
....és a többi: http://www.horror-movies.ca/horror-news.php?id=16631&page=1
Amúgy minden rendben, most épp az irodában ücsörgök erős kávét szürcsölgetve (kivételesen cukorral és tejporral megspékelve, ez is jól reprezentálja indokolatlanul vidám állapotomat), közben várom a Kóficot, hogy végezzen a suliban és a fogorvosnál, és közösen áldozzunk a karácsonyi marketingőrület oltárán, vagyis hogy eltoljuk a formás popóinkat ajándékokat nézni.Túl vagyok a filotöri vizsgán, az eredményt egy kissé kétségesnek érzem, de a "túlvagyokrajta,jujdejó" típusú eufóriának nem tudok gátat szabni. Délután 3-ra lehetne is menni jegyet beíratni, bár kétségesnek tartom, hogy csak ezért hazamásszak az indexemért, utána meg vissza. Fene egy lustaság.
Egyébként néztünk a hétvégén végre ZOMBIELANDET , és juj. ^^ Nekem bejövős volt, bár a sztori maga elhanyagolható, a fekete humorban és a társadalomkritikában lubickol a film, nomeg Woody Harrelsonba a Született gyilkosok óta szerelmes vagyok, és mint mindig: most is a puszta jelenlétével egy zseniálishoz közeli síkra emelte a filmet.
Baudrillard a '80-as években Amerikát egy gigantikus Disneylandnek látta. Ma, Ruben Fleischer Zombielandnek nevezi. Érdekes tendencia, ám ennek az állapotnak is megvan a maga előnye. Ha mindenki zombi, legalább nem kell a Facebook-profilunkat frissíteni óránként. Csak tartsuk be a túlélési szabályokat és Twinkiesből legyen elég... ^^ Ugyebár...
SURVIVAL RULES OF ZOMBIELAND
Rule 1: Cardio: This one comes up in Zombieland and clearly makes alot of sense. How many fat people do you see at the end of the world when its zombies doing the ending?
Rule 2: Beware of Bathrooms: Really not just bathrooms any good apocalyptic zombie survivor should know better then going into a bathroom, small closet or any other small room with only one way in or out. Only thing stupider to go into then a bathroom is a movie theater. Lots of places to run around before you get eaten.
Rule 3: Seatbelts: Its a safe bet unless your a complete dumb dumb ( see rule #7 ) your not going to be hoofing it on foot in the event of a zombie outbreak. So when travelling on four wheels wear your seat belt. Nothing worse then finding yourself ejected out of your car into the loving and oh so hungry arms of zombies.
Rule 4: Doubletap: Carrying a gun is a great idea but it should never be your primary weapon. When you do end up using it for that last minute 'oh shit' moment remember to double tap. Its an emergency and thats why your using it and not your cricket bat so why skimp? One bullet more in the head will go a long way to ensuring your survival.
Rule 5: No Attachments: This is a tough one but you can not have attachments. If you got kids or a wife your less likely to survive then the gal or guy who has no attachments and nothing slowing him or her down. Or worse yet making bonehead decisions like 'going back into the room'
Rule 6: Travel in a Group: The best way to increase your odds of survival when travelling in a zombie outbreak is to make sure your a traveling buffet. Going it alone gives the zombies no choices but to eat you. Going it with the old man with the limp, the little kid who cant run and the middle aged woman with the plastic leg gives the zombies more options and you better odds you can run away faster then they can.
....és a többi: http://www.horror-movies.ca/horror-news.php?id=16631&page=1
2009. december 15., kedd
Reset
Hát ez a nap valami olyasféle energiavákuum volt, hogy ha köznapi akarnék lenni, úgy jellemezném: epic fail. vagy inkább így: epic FAIL.
Már az ébredés pillanatában volt egy rossz előérzetem, és sajnos a túlságosan is kifinomult 6-ik érzékem ismét igazolta önmagát. Ébredés után nem sokkal gyomorgörcs, és furcsa, laktózmérgezéskor jelentkező tünetek. Ezután hányinger, levertség, de közben az a gondolat piszkálta az agyam, hogy csütörtökön vizsga, úgyhogy nincs appelláta, meg hezitálás, be kell menni.
Hát így is tettem, próbáltam a hamuszürkévé változott arcomat púderral elfedni, inkább legyek sápadt, mint zombi. A hajamat kis franciásra beszárítottam, föl a szaténrövidgyatyót, a télen megszokott dupla adag harisnyát alá, a kék topot és a neccfölsőt, meg indokolatlanul sok pulcsit, és nosza. Kint a torkomba mart a hideg és megszédített a szél. Újabb hányinger roham, amit egy cigarettával próbáltam elnyomni. Ekkor viszont a tél bemászott a tüdőmbe, és fojtogatott. C'est la vie.
Beérve a könyvtárosnő minősíthetetlen stílusban elküldött a fenébe, hogy miért akarok én olvasni. Nyilván elhivatott a drága. Aztán félretájékoztatás áldozatául estem, lerobbant alattam a busz, hazafele meg majdnem elájultam. Talán ez betudható annak, hogy egész nap nem ettem a reggel kezdődőtt rosszullét miatt.
Mindezek mellett, vagy talán ebből fakadóan hihetetlen hülye érzés kerített hatalmába, amit ismét sikerült a szerető-státusszimbólumnak kiszagolnia hosszú nemkommunikálás után. Művésznő státuszt kaptam tőle. Majd meséltem a Kóficról. Azt mondta megérdemlem a sok hülyeség után, ami velem történt. Mosolygok. Bár csak haloványan, mert még mindig nagyon fura lelki és fizikai állapotban vagyok, de remélem igaza van. :)
Csoda. Villámcsapás. Cica. Meg olykor más helyzetben, nyuszi. Uhh. Jaj, de rohadt védtelennek érzem most magam így szédülősen egyedül. o.O És még vár rám Friedrich bá.
Már az ébredés pillanatában volt egy rossz előérzetem, és sajnos a túlságosan is kifinomult 6-ik érzékem ismét igazolta önmagát. Ébredés után nem sokkal gyomorgörcs, és furcsa, laktózmérgezéskor jelentkező tünetek. Ezután hányinger, levertség, de közben az a gondolat piszkálta az agyam, hogy csütörtökön vizsga, úgyhogy nincs appelláta, meg hezitálás, be kell menni.
Hát így is tettem, próbáltam a hamuszürkévé változott arcomat púderral elfedni, inkább legyek sápadt, mint zombi. A hajamat kis franciásra beszárítottam, föl a szaténrövidgyatyót, a télen megszokott dupla adag harisnyát alá, a kék topot és a neccfölsőt, meg indokolatlanul sok pulcsit, és nosza. Kint a torkomba mart a hideg és megszédített a szél. Újabb hányinger roham, amit egy cigarettával próbáltam elnyomni. Ekkor viszont a tél bemászott a tüdőmbe, és fojtogatott. C'est la vie.
Beérve a könyvtárosnő minősíthetetlen stílusban elküldött a fenébe, hogy miért akarok én olvasni. Nyilván elhivatott a drága. Aztán félretájékoztatás áldozatául estem, lerobbant alattam a busz, hazafele meg majdnem elájultam. Talán ez betudható annak, hogy egész nap nem ettem a reggel kezdődőtt rosszullét miatt.
Mindezek mellett, vagy talán ebből fakadóan hihetetlen hülye érzés kerített hatalmába, amit ismét sikerült a szerető-státusszimbólumnak kiszagolnia hosszú nemkommunikálás után. Művésznő státuszt kaptam tőle. Majd meséltem a Kóficról. Azt mondta megérdemlem a sok hülyeség után, ami velem történt. Mosolygok. Bár csak haloványan, mert még mindig nagyon fura lelki és fizikai állapotban vagyok, de remélem igaza van. :)
Csoda. Villámcsapás. Cica. Meg olykor más helyzetben, nyuszi. Uhh. Jaj, de rohadt védtelennek érzem most magam így szédülősen egyedül. o.O És még vár rám Friedrich bá.
2009. december 11., péntek
Prüntyögés
Napi horoszkóp 2009. december 11.
Erős most a csábítás, de Ön tudja, hogy ellen kell állnia. Lehetőleg ne menjen sehová, ahol ez a csábítás erősödne. Este pozitív szellemiségű, tevékeny emberek társaságát keresse, ne léhűtőkkel üljön valami füstös helyen.
Hömm. Oké. De aki csábítást akar okozni most szóljon, hogy meg ne lepődjek. Vagy talán arra az egy kiló palacsintára értendő ez, amit anyum küldött az albiba, és a hely amit kerülnöm kell a hűtő környéke? (Fogyózom ugyanis, ne fintorogjon senki. Kell és kész. És menne is, ha valaki nem tömne folymatosan csokival ;P)
Na mindegy, nem is ez a lényeg, ez most csak egy ilyen Soundtrack of my life-os bejegyzés akart lenni, ugyanis hála a Kófic lejátszójának, ihletésem lett egy új kisfilmre, már csak idő kéne rá, meg ember. A zene már megvan:
Most lusta vagyok, úgyhogy ennyi.
Cuppanósat mindenkinek. :*
Erős most a csábítás, de Ön tudja, hogy ellen kell állnia. Lehetőleg ne menjen sehová, ahol ez a csábítás erősödne. Este pozitív szellemiségű, tevékeny emberek társaságát keresse, ne léhűtőkkel üljön valami füstös helyen.
Hömm. Oké. De aki csábítást akar okozni most szóljon, hogy meg ne lepődjek. Vagy talán arra az egy kiló palacsintára értendő ez, amit anyum küldött az albiba, és a hely amit kerülnöm kell a hűtő környéke? (Fogyózom ugyanis, ne fintorogjon senki. Kell és kész. És menne is, ha valaki nem tömne folymatosan csokival ;P)
Na mindegy, nem is ez a lényeg, ez most csak egy ilyen Soundtrack of my life-os bejegyzés akart lenni, ugyanis hála a Kófic lejátszójának, ihletésem lett egy új kisfilmre, már csak idő kéne rá, meg ember. A zene már megvan:
Most lusta vagyok, úgyhogy ennyi.
Cuppanósat mindenkinek. :*
2009. december 10., csütörtök
Nőstényördög
Így érzem most magam. Nem tudom, hogy a hormontúltengés (van itt minden: ösztrogén, progeszteron, endorfin, fenil-etil-amin, oxytocin, amit akartok), vagy a birtoklási vágy (fenygetettség-érzésből fakadóan, ami fasság, de sajnos nem tudok harcolni ellene) de hihetetlen agresszívnek érzem most magam. Kár, hogy letörögettek a körmeim (no nembaj, némi idő, sok vitamin és lesznek újra), mert most szívesen használnám őket. Kissé értetlenül szemlélem magam. Kicsit ilyen fejjel: o.O Lehet, hogy a csökkentett nikotin és koffeinadag?
Talán a Kófic most elmosolyodna, ha azt mondanám: rágyújtok a győzelemcigarettára. De lehet, hogy csak szimplán kultúrsznobnak tartana, hogy úgy hipertextualizálok, hogy még nem is olvastam a könyvet, ami kapcsán most itt kacsintgatok. Ki tudja...
Összeszűkült szemmel szívom és fújom a füstöt. És közben kattintgatok. Talán a délelőtti durva migrén utórengései. Talán kissé megviselt a zaklatott fél-alvás-állapotban levés, a furcsa álmok, a fényérzékenység és a hányinger. Vivát hétvégére ideérő hidegfront. >.<"
Apropó fura álmok. Ma ismét sikerült meghalnom. Ráadásul egy kisbabával a karomon. Hálóingben ültem az út szélén és beszélgettem Vele, amikor észrevettem, hogy egy kisbaba kimászott az útra. Fölálltam és kicsit öntudatlan állapotban utánaindultam. Mire odaértem hozzá, ráeszméltem, hogy ez a csöppség valójában az enyém. Jobban mondva a mienk. Fölkaroltam hát és elindultam vele. Közben a cigaretta elaludt a számban a rázuhanó esőcseppektől. A baba pedig szorosan a fehér hálóruhám nyakába csimpaszkodott. Hirtelen egy furcsa villanást láttam, éles, majd egyre tompuló fájdalmat éreztem, és valami meleget a homlokom körül. Elütöttek. Előre zuhantam, rá a babára. Mindketten homlokunkkal a betonba érkeztünk, és a fehér ruhácskánk lassan pirosassá itatta a vér. Közben emberek gyűltek körénk. A Kófic is ott volt. Magához rántott, majd elengedett, és a csöppségért nyúlt. Azt hiszem a szüleim is ott voltak. Talán a húgom is. Hirtelen végigfutott rajtam valami fura hidegrázás, és kegyetlen hirtelenséggel magamhoz tértem. Ő ott szúszogott mellettem, én meg alig nyitottam föl a szemem, rögtön lezsibbasztott a fojtogató, tompa fájdalom. A szobába alig szűrődött be egy pici fény, de az is fájt. A gyomrom liftezett. És persze ilyenkor nincs nálam semmiféle fájdalomcsillapító...
C'est la vie.
Szóval elúszott ez a nap is, a feladatok holnapra maradtak. Tanulás, újabb kísérlet a külvilágtól hermetikusan elzárt filozófia könyvtárba való bejutásra, majd cicafüles fölső megvételezése, és filmklubon Humphrey Bogartra nyálcsorgatás, de csak visszafogottan.
Most meg még egy cigaretta, majd a gyönyörűséges szalagavató-ruha kimosása finoman, kézzel, és könyörgés a sorshoz, hogy holnapra megszáradjon. Azt mondta villogni szeretne velem. Ennyivel talán hozzá tudok járulni. ^^"
És most már az agresszió is csökkent bennem. Halleluja.
Talán a Kófic most elmosolyodna, ha azt mondanám: rágyújtok a győzelemcigarettára. De lehet, hogy csak szimplán kultúrsznobnak tartana, hogy úgy hipertextualizálok, hogy még nem is olvastam a könyvet, ami kapcsán most itt kacsintgatok. Ki tudja...
Összeszűkült szemmel szívom és fújom a füstöt. És közben kattintgatok. Talán a délelőtti durva migrén utórengései. Talán kissé megviselt a zaklatott fél-alvás-állapotban levés, a furcsa álmok, a fényérzékenység és a hányinger. Vivát hétvégére ideérő hidegfront. >.<"
Apropó fura álmok. Ma ismét sikerült meghalnom. Ráadásul egy kisbabával a karomon. Hálóingben ültem az út szélén és beszélgettem Vele, amikor észrevettem, hogy egy kisbaba kimászott az útra. Fölálltam és kicsit öntudatlan állapotban utánaindultam. Mire odaértem hozzá, ráeszméltem, hogy ez a csöppség valójában az enyém. Jobban mondva a mienk. Fölkaroltam hát és elindultam vele. Közben a cigaretta elaludt a számban a rázuhanó esőcseppektől. A baba pedig szorosan a fehér hálóruhám nyakába csimpaszkodott. Hirtelen egy furcsa villanást láttam, éles, majd egyre tompuló fájdalmat éreztem, és valami meleget a homlokom körül. Elütöttek. Előre zuhantam, rá a babára. Mindketten homlokunkkal a betonba érkeztünk, és a fehér ruhácskánk lassan pirosassá itatta a vér. Közben emberek gyűltek körénk. A Kófic is ott volt. Magához rántott, majd elengedett, és a csöppségért nyúlt. Azt hiszem a szüleim is ott voltak. Talán a húgom is. Hirtelen végigfutott rajtam valami fura hidegrázás, és kegyetlen hirtelenséggel magamhoz tértem. Ő ott szúszogott mellettem, én meg alig nyitottam föl a szemem, rögtön lezsibbasztott a fojtogató, tompa fájdalom. A szobába alig szűrődött be egy pici fény, de az is fájt. A gyomrom liftezett. És persze ilyenkor nincs nálam semmiféle fájdalomcsillapító...
C'est la vie.
Szóval elúszott ez a nap is, a feladatok holnapra maradtak. Tanulás, újabb kísérlet a külvilágtól hermetikusan elzárt filozófia könyvtárba való bejutásra, majd cicafüles fölső megvételezése, és filmklubon Humphrey Bogartra nyálcsorgatás, de csak visszafogottan.
Most meg még egy cigaretta, majd a gyönyörűséges szalagavató-ruha kimosása finoman, kézzel, és könyörgés a sorshoz, hogy holnapra megszáradjon. Azt mondta villogni szeretne velem. Ennyivel talán hozzá tudok járulni. ^^"
És most már az agresszió is csökkent bennem. Halleluja.
2009. december 8., kedd
R41N.generator
Villanások. Kissé kuszák a gonolataim, olyanok, mint a hajszálaim az ilyen furcsa délután magamhoz térős alvások után: ide-oda állnak rendszertelenül, szabálytalanul.
Tegnap egyetemen voltam. Nem sokat, de pont eleget. Előtte keveset aludtam. Nem ment. Egyedül nem. Aztán találkoztunk. Belebújtam az aurájába, a lelkébe csimpaszkodtam és nem engedtem. Mesélt. Zenélt a nyakkendője. Nevettem. Bementünk a Cseribe. Barátkoztam. Ölelgetett. Oltogatott. Én is őt. Telefonhívás. Át kéne kukkantanunk egy régóta halasztgatott találkozó végett.
Bólintok, amúgy is kíváncsi voltam már rá. Cigaretta, majd indulás. Odaérés. Még egy cigaretta, pedig azt mondtam fontolgatom, hogy leszokok.
Fölmenés, megismerkedés, beszélgetés. Szimpátia. Tényleg kiélezett helyzet lehetett volna, de nem volt az, pedig rá vagyok gerjedve a fura helyzetekre.
Beszélgetés, ígéret a folytatásra (később betervezett betartása az ígéretnek), búcsúzás.
Koleszba kísérés, rá várás, addig olvasás, hazacsábítás, svéd felvételek meglesése. Trollokon mosolygás. Majdnem különalvás. Aztán mégse.
Reggel nehezen fölkelés. Kávéfőzés, reggeli készítés, zombiarccal mosolygás. Vele menni akarás, de visszaküldés aludni. Azért buszhoz kikísérés. Búcsúcsók. Hazajövés. Furcsán alvás.
Megállapítás: a koffeintől tényleg gyorsan álmodunk.
Tegnap egyetemen voltam. Nem sokat, de pont eleget. Előtte keveset aludtam. Nem ment. Egyedül nem. Aztán találkoztunk. Belebújtam az aurájába, a lelkébe csimpaszkodtam és nem engedtem. Mesélt. Zenélt a nyakkendője. Nevettem. Bementünk a Cseribe. Barátkoztam. Ölelgetett. Oltogatott. Én is őt. Telefonhívás. Át kéne kukkantanunk egy régóta halasztgatott találkozó végett.
Bólintok, amúgy is kíváncsi voltam már rá. Cigaretta, majd indulás. Odaérés. Még egy cigaretta, pedig azt mondtam fontolgatom, hogy leszokok.
Fölmenés, megismerkedés, beszélgetés. Szimpátia. Tényleg kiélezett helyzet lehetett volna, de nem volt az, pedig rá vagyok gerjedve a fura helyzetekre.
Beszélgetés, ígéret a folytatásra (később betervezett betartása az ígéretnek), búcsúzás.
Koleszba kísérés, rá várás, addig olvasás, hazacsábítás, svéd felvételek meglesése. Trollokon mosolygás. Majdnem különalvás. Aztán mégse.
Reggel nehezen fölkelés. Kávéfőzés, reggeli készítés, zombiarccal mosolygás. Vele menni akarás, de visszaküldés aludni. Azért buszhoz kikísérés. Búcsúcsók. Hazajövés. Furcsán alvás.
Megállapítás: a koffeintől tényleg gyorsan álmodunk.
2009. november 26., csütörtök
Endorfin az agyban szabotál
Lerombolja a gátjaimat. Előhúzza belőlem azt, akit rejtegetek.
Azt mondja én vagyok élete nője. Elpirulok.
Olyan, mint egy villámcsapás. Hirtelen bukkant föl, és mielőtt felfoghattam volna, olyan mély nyomot hagyott bennem, mint még talán senki előtte.
Kihozza belőlem az állatot, de ha finoman ér hozzám, egy szempillantás alatt megszelidülök.
Megszédít.
Elveszi a józan eszem és eszében sincs visszaadni.
Kiprovokálja, hogy megüssem és elmosolyodik.
Huncut szemeivel kigombolja az aurám és én elfelejtem, hogy ki is vagyok, csak azt tudom, hogy az övé.
Egyszerre hat és ellenhat. Félek tőle és mégis az ő lelkébe kapaszkodom, ha megborzongok.
Engedi, hogy dobjak a kockáival. Felolvas nekem a kis fekete könyvéből.
Előbb vetkőzteti a lelkem, mint a testem.
Becézget.
Rombol és épít. Hagyja, hogy beleszédüljek a csókjaiba.
Óv és bánt.
Megszünteti a teret és az időt.
Túlteljesíti a tervet.
Mosolyog. Szeret.
Áthágatja velem a főbűnöket.
Magába bolondít. Sóhajtásra kényszerít.
Leveszi a terheket a vállamról. Az életem részévé válik.
Kockáztat. Élvezem. Bemutat a világnak. Követem.
Zavarba hoz, infantilizál, bizalmat ébreszt. Átölel. Megcsókol. Rámrajzol.
És én úgy érzem, nincs szükségem semmi másra.
Csak rá.
Szeretnék a Marla-ja lenni.
Szükségem van rá.
Őrizz meg.
Szeretlek.
Azt mondja én vagyok élete nője. Elpirulok.
Olyan, mint egy villámcsapás. Hirtelen bukkant föl, és mielőtt felfoghattam volna, olyan mély nyomot hagyott bennem, mint még talán senki előtte.
Kihozza belőlem az állatot, de ha finoman ér hozzám, egy szempillantás alatt megszelidülök.
Megszédít.
Elveszi a józan eszem és eszében sincs visszaadni.
Kiprovokálja, hogy megüssem és elmosolyodik.
Huncut szemeivel kigombolja az aurám és én elfelejtem, hogy ki is vagyok, csak azt tudom, hogy az övé.
Egyszerre hat és ellenhat. Félek tőle és mégis az ő lelkébe kapaszkodom, ha megborzongok.
Engedi, hogy dobjak a kockáival. Felolvas nekem a kis fekete könyvéből.
Előbb vetkőzteti a lelkem, mint a testem.
Becézget.
Rombol és épít. Hagyja, hogy beleszédüljek a csókjaiba.
Óv és bánt.
Megszünteti a teret és az időt.
Túlteljesíti a tervet.
Mosolyog. Szeret.
Áthágatja velem a főbűnöket.
Magába bolondít. Sóhajtásra kényszerít.
Leveszi a terheket a vállamról. Az életem részévé válik.
Kockáztat. Élvezem. Bemutat a világnak. Követem.
Zavarba hoz, infantilizál, bizalmat ébreszt. Átölel. Megcsókol. Rámrajzol.
És én úgy érzem, nincs szükségem semmi másra.
Csak rá.
Szeretnék a Marla-ja lenni.
Szükségem van rá.
Őrizz meg.
Szeretlek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)