Fuck work, let's dance!

Ma fotózkodtam. Meg portfóliót építettem Taschen ihletésre. Egész jól haladok vele. Meg dolgoztam. Meg kávéztam. Meg nem mentem be. És most pár napra azt hiszem el fog nyelni az élet, mert vizsgák lesznek, c'est la vie. Hallgassatok addig is Goran Bregovicot.

Jóéjt.

Életigazság

This Is A Film About A Man And A Fish
this Is A Film About Dramatic Relationship Between Man And Fish
the Man Stands Between Life And Death
the Man Thinks
the Horse Thinks
the Sheep Thinks
the Cow Thinks
the Dog Thinks
the Fish Doesn't Think
the Fish Is Mute, Expressionless
the Fish Doesn't Think Because The Fish Knows Everything
the Fish Knows Everything

Sunshine, lollipop

Bár azért ez így ilyen formában paradox, mert szakad az eső és egész éjjel vihar volt, én mégis úgy érzem, hogy egy másik felhőcske elvonulóban van. ^^

Amúgy most nem lesz sok időm pötyögni, mert még kéne írnom egy vázlatot arról, hogy miért nem volt sikeres az mszp kampány médiaelemzésre, meg hajat mosni, meg kislaptopot tölteni...

Tegnap meg végre vettem magamnak új mp3 lejátszót, mert a régi föladta a szolgálatot, de sajnos a drág extremdigitalban átbasztak. -.-" direkt megkérdeztem, hogy ennek a modellnek van-e kijelzője, és rávágta a pasi, hogy naná, erre meg itthon derül ki, hogy francokat. csak egy kis led világít, ha játsza épp a zenét... :/ na mindegy, gondolkodtam rajta, hogy visszaviszem, de para, hogy nem találtam egy másikat se 5 ezer forint körül, ami jó lenne. Annál többet meg nem akarok rááldozni... De vigyázzatok az extremdigitalosokkal.

Najó, megyek vázlatot írni, cupp

Hopeless dreams

Ismét egyedül, de ez az a bizonyos fajta pozitív egyedüllét, ami nem az a szószerinti értelemben vett, magánnyal járó egyedüllét, hanem az a függetlenség negédes illúziójával kecsegtető pszeudoönállóságban manifesztálódó egyedüllét, amikor valaki azért mégiscsak ott fekszik melletted, valakire mégiscsak főznöd kell, meg takarítanod, meg mosnod, meg megosztani az élettered, de tekintve, hogy korban és bioritmusban is közelebb álltok egymáshoz, mint a néhány évvel idősebb (vagy pont hogy fiatalabb) korosztály, de ez nem esik nehezedre, sőt, egészen kellemes, bár rühellem ezt a szót, de valahogyan mégis. Olyan nyugis. És szívesen csinálod, sőt, boldoggá tesz a tudat, hogy nem kötelsségből, és nem kizárólagosan saját magadért teszed, hanem azért, hogy a petit amied jól érezze magát, hogy puszit nyomjon a kis kerek buksidra, és némán, de mégis kimondja a varázsszót.

Más. Mikor ma felszálltam a metróra, az a folyó túloldalán épp elgázolt valakit. Valakinek az élete, nekem meg bosszúság. És igen, ilyenkor rájövök, hogy igaza van. Az élet kegyetlen.

Welcome to the future

...éééés meggyógyultnak nyilvánítom magam ezennel. Hála a Kófic szerda óta való itt tartózkodásának, és ápolgatásának, sikerült kimásznom a nyavajából, amibe belecuppantam múlt hét közepén. :) ideje is volt, ugyanis mától újra egyetem-begyetem, méghozzá minden nap (pénteken is, nyüssssssssz) 9-től kezdek, ami a múlt félévi órarendemhez képest nagy érvágás. o.O

No mind1, nem nyüszögök, legalább a Kófic se fog fél órás késéseket produkálni minden egyes reggel, amikor nálam ébred. ^^"

Hm, azt hiszem mára ennyi, most megyek is, és trenírozom magam a mai nap kihívásaira.

Ja, és ismét kávékorszak lesz, azt hiszem.

Addig egy kis nézegetnivaló Mouchette-től.

http://www.mouchette.org/

http://www.mouchette.org/fly/flies.html

http://www.mouchette.org/suicide/xmas.html

http://www.mouchette.org/flesh/tong.html

http://www.mouchette.org/fly/index.html

A háttérről:

Mouchette egy '67-es francia film főszereplője, a Mouchette.org az ő karakterére épül. Célja megmutatni, hogy az interneten bárkik lehetünk. Akár egy film halott főszereplői is, ha akarunk.

A filmről:

"Mouchette napvilágra hozza a mindenütt ottlévő gonoszt" (Bresson), de nem a szokásos, szánalomraméltó áldozata a társadalomnak. Ez az iskolakerülő gyereklány könyörtelenül és indokolatlanul, velejéig rossz. Mikor a vadorzó, akihez a vihar elől menekült, a szállásért cserébe megerőszakolja, Mouchette a fertelmesen visszataszító férfit gyilkosnak hiszi, s szinte önként adja oda magát neki. Amint rájön, hogy a férfi nem gyilkos, csak szánalmas hazug, beteges képzelgő, lelkileg összeomlik. "Mouchette halála a filmművészet legtitkosabb jelenetei közül való, talán már túl van a csenden is. Fehér kendőt terít a vállára, belegöngyölődik, majd legurul a folyópart lejtőjén... Harmadszorra belezuhan a vízbe. Csobbanás képen kívül, a kamera nem követte. Csak most fogjuk fel, mi történt." (Bikácsy Gergely)

Motiváció

"Az "eredeti zsenialitás" és a "filmművészet" deklarálása arra ösztönzi a közönséget, hogy olyan emelkedett jelentésnek adják meg magukat, amely épp túl van az általuk is felfogható határán. A nézők úgy érzik, megtisztulnak azáltal, hogy részt vesznek a művészmozi templomában zajló vetítés szentségében. Mennyiben különbözik ez attól, amikor a kalandfilmek közönsége at erőszak hatására jut katartikus élményhez, vagy amikor a pornográfia rajongóit elcsábítja az elérhetetlen szexuális kielégülés ígérete?"

Dudley J. Andrew

Ennek tudatában indulok el az utolsó és egyben legfontosabb vizsgámra: a filmvizsgára. ^^

Miért jó a vizsgaidőszak?

...Mert a 6-8 órás tömény agysorvasztó okosodás közben lehet kincsekre bukkanni.

Mai termés a 7 órás könyvtárazás közben:

"Szép, mint a varrógép és az esernyő találkozása a műtőasztalon."

Lautréamont a szürrealizmusról

És egy Antihős definíció:

"Az antihős olyan ember, aki azt a vétkes örömöt nyújtja, hogy megtesz és kívánatossá tesz olyasmit, amit titokban mi magunk is szeretnénk megpróbálni." (például cyborg főbűnöket szeget meg velünk - a szerk.)

Ian C Jarvie a westernfilmekről

Ez most egy ilyen rövid bejegyzés lett. És megyek vissza holnapi filmre készülni, vííí.

Boxhead, zombiewars

Az emberek szeretik a dobozokat. A dobozok szépek, praktikusak, hasznosak. Bele lehet tenni a dolgokat, amik kószán kallódnak, ezáltal helyük és szerepük lesz. Kikerülnek a káoszból a rendbe, funkciójuk lesz, ők is örülnek neki, és mi is. A dobozok elengedhetetlenek a rendhez.

Az embereket is szeretjük dobozokba rakni. Van a barát-doboz, szerető-doboz, ismerős-doboz, és így tovább... Férfi és nő között leginkább a dobozolási stratégiában mutatkozik meg a különbség.

A döntés mindkettejükben szül némi feszültséget, ám ahogyan erre a feszültségre reagálnak, ott a különbség esszenciája. A férfi szeretne minél előbb túlesni a döntésen, és különösebb szívbaj nélkül rakja be a többieket ilyen-olyan dobozokba. A nő viszont először alaposan átgondolja, kit hova tegyen, majd amikor végre rászánná magát a döntésre, akkor tudatosul benne a felismerés: ha az egyik dobozba berak valakit, akkor azzal elveti a lehetőségét annak, hogy másikba tegye. Ez pedig pánikot idéz elő nála, és képtelen bárkit is bármelyik dobozba berakni, mivel fél a döntés súlyától és következményeitől.

A dobozok pedig szomorúan várják, hogy belerakjanak valakit, ezáltal a káoszból rendet teremtsenek. De az ember egy furcsa lény... olykor sokkal biztosabban mozog a káoszban, mint a rendben.

Ez is egy ilyen kis édes kis paradox lenne, ha nem járna annyi nehézséggel és fájdalommal, amennyivel.

S felmerül a kérdés: én vajon milyen dobozokba lettem téve?

Színtelen zöld eszmék dühödten alusznak

Milyen célt szolgálnak a döntéseink? Azt, hogy a kitűzött céljainkhoz vezető úton előbbre juttassanak minket. Az ilyen döntések racionálisak. Azonban adódhatnak helyzetek, amikor az ember szándékosan hoz irracionális, vagyis végső soron maga ellen való döntést. Ilyenkor vagy tisztában vagyunk a döntés irraconális mivoltával, vagy csak később szembesülünk vele.

Az irracionális döntések kétféleképpen születhetnek. Vagy szenvedélyek által befolyásolva hozzuk meg őket, vagy akaratgyengeségből. A szenvedélyek által befolyásolt döntések (amik végső soron szenvedélybetegségekre vezethetőek vissza) idején az agy racionális befolyásolóképessége egyszerűen kikapcsol. Az akaratgyengeség azért különbözik ettől a helyzettől, mert olyankor az ember egy korábban meghozott döntését (pl: leszokni a cigarettáról) egy, a jelenben közelebb lévő örömért feladja (pl: kap egy karton ingyen natur camelt -> itt a reklám helye ^.^). Ilyenkor, bár az eredeti elhatározáskor az alany tisztában volt vele, hogy saját érdekei azt szolgálják hosszútávon, hogy letegye a cigarettát, a nagyobb jelenértékű (vagyis időben könnyebben, és gyorsabban megvalósuló) dolog felé hajlik.

Maga a nikotinfüggőség nem akaratgyengeség tehát, mert ilyenkor az ember kikerüli az elhatározást, hogy a leszokásra, és az ezzel járó előnyökre gondoljon, mikor rágyújt. Viszont amikor már megszületik a leszokást illető elhatározás, és az alany később meggondolja magát az ajándékcigaretta miatt, az már akaratgyengeség.

Ennek kiküszöbölésére több megoldási mechanizmus is létezik. Vagy a külső tényezőket kell azirányba befolyásolni, hogy elkerüljük az akaratgyengeség csapdáját, vagy belülről kell vátozást indukálnunk.

Külső tényezők megváltoztatása lehet például az, hogy szétkürtöljük a barátaink között leszokás iránti vágyunkat, hogy aztán a visszakozás jelentős presztízsveszteséggel járjon, illetve megkérhetünk valakit, akivel gyakran érintkezünk (pl velünk élő személyt), hogy amennyiben cigarettát talál nálunk, szívbaj nélkül vegye ki a kezünkből és helyezze a szemetesbe.

Azonban az igazi megoldás az akarat erősítésére a belső változás, amit úgy érhetünk el, ha megtapasztaljuk akaratgyengeségünk hátrányait, illetve ha megpróbáljuk elképzelni, hova vezethet minket akaratgyengeségünk (pl: egyetlen szál cigaretta is vissza fog vezetni a napi egy dobozig). De ezt a módszert sem szabad túlzásba vinni, ugyanis az ember, ha állandóan tiltásoknak teszi ki magát, merevvé, és befordulttá válhat. A lényeg, mint mindenben, itt is a mérték.

Freud-i módon ábrázolva a dolgot, az ösztönök a kísértések, a felettes én a tiltások, az autonóm én pedig mi magunk vagyunk, akiknek meg kell találnuk a középutat a kettő általi befolyásoltságban.

Odüsszeusznak tehát ki kell köttetnie magát az árbóchoz, hogy hallja a szirének énekét, de nem olyan szorosan, hogy ha elkezdene süllyedni a hajó, ne léphessen közbe.

Jon Elster: A társadalom fogaskerekei nyomán

(...és akkor most lehet találgatni, hogy szándékomban áll-e leszokni a cigiről :P)

Well if sex is a weapon, then smash, boom, pow, how ya like me now?

"A politika esztétizálására irányuló összes fáradozás egy pontban csúcsosodik ki. Ez az egyetlen pont a háború. A háború, és csakis a háború teszi lehetővé, hogy a legnagyobb méretű tömegmozgalmaknak az adott tulajdonviszonyok megőrzése mellett célt adjanak. Így fogalmazódik meg a tényállás a politika oldaláról. A technika síkján pedig így fogalmazódik meg: csakis a háború teszi lehetővé, hogy a tulajdonviszonyok megőrzése mellett a jelenkor összes technikai eszköze mobilizálódjék. Magától értetődő, hogy a háború fasiszta apoteózisa nem ezekre az érvekre támaszkodik, mégis tanulságos egy pillantást vetni rájuk. Marinettinek az etióp gyarmati háború kapcsán írt kiáltványában ez áll: "Mi, futuristák huszonhét év óta lázadunk az ellen, hogy a háborút esztétika-ellenesnek minősítsék ... Ennek megfelelően megállapítjuk: ... a háború szép, mert a gázálarcoknak, az ijesztő megafonoknak, a lángszóróknak és a kis tankoknak köszönhetően megalapozza az embernek a leigázott gépek feletti uralmát. A háború szép, mert megkezdi az emberi test megálmodott elfémesedését. A háború szép, mert a virágzó mezőt a géppuskák tüzes orchideáival gazdagítja. A háború szép, mert a fegyverropogást, az ágyúdörgést, a fegyverszüneteket, az illatokat és a bomlás szagát egyetlen szimfóniában egyesíti. A háború szép, mert új architektúrákat teremt, a nagy tankokét, a geometrikus repülőrajokét, az égő falvakból felszálló füstspirálokét, és még sok mást ... Futurista költők és művészek ... emlékezzetek a háború esztétikájának ezen alaptételeire, hogy ezek világítsák meg ... az új költészetért és szobrászatért folytatott küzdelmeteket!""

/Walter Benjamin: A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában/

Top 5 film szakítás utánra

Nincs aktualitása, de sok filmes listát állítottam már össze a buksimban, gondoltam leközlöm majd őket szépen sorban. És ez a lista a legletisztultabb. ^^"

Top 5 film szakítás esetére

1. Inglorious Basterds by Tarantino

2. Inland Empire by Lynch

3. Rosencratz and Guildenstern are dead by Tom Stoppard

4. From dusk till dawn by Robert Rodriguez

5. Eternal sunshine of a spotless mind by Gondry

ha indoklás kéne, írok majd azt is. fölöslegesen nem koptatom a klaviatúrát ^^

...és majd írok ellenpontot is. :P

Szürke tincs a hajamban

Lett egy szürke tincs a hajamban. Nem, nem őszülök, csupán az egyik lilára melírozott, alatta exszőke hajam adta meg magát a külső hatásoknak, és elkezdett halványodni, és most éppen olyan szürkés árnyalatú. Szeretem ezt a tincset.

Amúgy minden rendben, most épp az irodában ücsörgök erős kávét szürcsölgetve (kivételesen cukorral és tejporral megspékelve, ez is jól reprezentálja indokolatlanul vidám állapotomat), közben várom a Kóficot, hogy végezzen a suliban és a fogorvosnál, és közösen áldozzunk a karácsonyi marketingőrület oltárán, vagyis hogy eltoljuk a formás popóinkat ajándékokat nézni.

Túl vagyok a filotöri vizsgán, az eredményt egy kissé kétségesnek érzem, de a "túlvagyokrajta,jujdejó" típusú eufóriának nem tudok gátat szabni. Délután 3-ra lehetne is menni jegyet beíratni, bár kétségesnek tartom, hogy csak ezért hazamásszak az indexemért, utána meg vissza. Fene egy lustaság.

Egyébként néztünk a hétvégén végre ZOMBIELANDET , és juj. ^^ Nekem bejövős volt, bár a sztori maga elhanyagolható, a fekete humorban és a társadalomkritikában lubickol a film, nomeg Woody Harrelsonba a Született gyilkosok óta szerelmes vagyok, és mint mindig: most is a puszta jelenlétével egy zseniálishoz közeli síkra emelte a filmet.

Baudrillard a '80-as években Amerikát egy gigantikus Disneylandnek látta. Ma, Ruben Fleischer Zombielandnek nevezi. Érdekes tendencia, ám ennek az állapotnak is megvan a maga előnye. Ha mindenki zombi, legalább nem kell a Facebook-profilunkat frissíteni óránként. Csak tartsuk be a túlélési szabályokat és Twinkiesből legyen elég... ^^ Ugyebár...

SURVIVAL RULES OF ZOMBIELAND

Rule 1: Cardio: This one comes up in Zombieland and clearly makes alot of sense. How many fat people do you see at the end of the world when its zombies doing the ending?

Rule 2: Beware of Bathrooms: Really not just bathrooms any good apocalyptic zombie survivor should know better then going into a bathroom, small closet or any other small room with only one way in or out. Only thing stupider to go into then a bathroom is a movie theater. Lots of places to run around before you get eaten.

Rule 3: Seatbelts: Its a safe bet unless your a complete dumb dumb ( see rule #7 ) your not going to be hoofing it on foot in the event of a zombie outbreak. So when travelling on four wheels wear your seat belt. Nothing worse then finding yourself ejected out of your car into the loving and oh so hungry arms of zombies.

Rule 4: Doubletap: Carrying a gun is a great idea but it should never be your primary weapon. When you do end up using it for that last minute 'oh shit' moment remember to double tap. Its an emergency and thats why your using it and not your cricket bat so why skimp? One bullet more in the head will go a long way to ensuring your survival.

Rule 5: No Attachments: This is a tough one but you can not have attachments. If you got kids or a wife your less likely to survive then the gal or guy who has no attachments and nothing slowing him or her down. Or worse yet making bonehead decisions like 'going back into the room'

Rule 6: Travel in a Group: The best way to increase your odds of survival when travelling in a zombie outbreak is to make sure your a traveling buffet. Going it alone gives the zombies no choices but to eat you. Going it with the old man with the limp, the little kid who cant run and the middle aged woman with the plastic leg gives the zombies more options and you better odds you can run away faster then they can.

....és a többi: http://www.horror-movies.ca/horror-news.php?id=16631&page=1

Variációk vallásépítésre

Két videós feldolgozása ugyanazon számnak. Az első egy AMV a számomra überkedves Serial Experiments Lain animéből, a másik meg a Donnie Darkos kislányokra hajazó, de annál sokkal fantáziadúsabb tizenkevés éves lánycsapat kabarétánca, engem meghatott a kreativitásuk és a lelkesedésük, és be kell valljam: határozottan ügyesek.

egy dalszöveget azért kaptok. :)





Most csak ennyit akartam. :)

Félelem és reszketés Gazdagréten

Huh. Épp most ért véget Hitchcock mesterbácsi Madarak című alkotása. És rájöttem, hogy itt ismét megnyílvánulhat az oldschool dolgokért való rajongásom. Hitchcock és mondjuk a mai horrorfilmrendezők között (nem tudnék nevet említeni, vajon ez véletlen? - tenném föl a csípős, iróniával fűszerezett kérdést) pont az a különbség, mint a C64 és az Xbox 360 között. Akinek ez kifejtésre szorul, hívjon meg egy kávéra, és szívesen beavatom a titokba, most képtelen lennék a téma bővebb kifejtésére, és az ingyenkávé úgyis jó biznisz. ^.^
Borzongtam. Lehet, hogy fáradt vagyok, meg vihar van odakint, amitől sajnos nagyon-nagyon-nagyon félek, valami gyerekkori traumára vissza tudnám vezetni, ha akarnám, de most titokzatos (inkább lusta, de a titokzatos jobban hangzik) kedvemben vagyok, és ezt is inkább személyes megkeresésre mesélem majd el az érdeklődőknek. Ezért nem kérek ingyenkávét, de ha kapok: megköszönöm. Még mosolygok is mellé. Szóval lehet, hogy a vihar is hozzájárult az élményhez, vagy megalapozta azt, vagy mittudomén, éjfél után nem vagyok hajlandó szofisztikált lenni csak azért sem...
A lényeg: Suspense. Ez a szó ma nyert értelmet számomra. Mert hiába régi, hiába gagyi mai szemmel nézve mindenféle technikai trükközése, bevallom, volt rész, ahol le kellett állítanom és elszívni egy cigit, és bevallani magamnak: borzongok, és talán félek is. Hihetetlen, imádok félni, és olyan rég nem hozta ki belőlem film ezt az érzést. Most már értem miről beszélt a filmes tanárbá, amikor a sokk és suspense közötti különbséget elemezgette. Nyüssz. Pozitív nyüssz.
Igaz, nem első alkalom volt ez a Madarakkal, láttam már 8 évesen is, de akkor leginkább csak a takaró alól, ami azért valljuk be: nem ugyanaz az élmény. Mondjuk takaró most is volt, amolyan (ál)felnőttes módon: Kóficom sálja, illetve némi nikotin. Csaltam. ^^
Közben már robog le a Sunset Boulevard, kíváncsian várom, amúgy is film noir buzinak tartom magam, de rá kellett jöjjek, hogy ez csak amolyan neonoir-rajongás. Szóval most megpróbálom a régieket is bepótolni. Amennyire időm engedi...
Amúgy a nap kellemes fáradtsággal telt, filmelőadás volt ma csak, az is csak déltől (kedves keddi napok: aranyba szeretném foglalni a bal bokátokat ezennel, kár hogy eddig nem kerítettem rá sort ^^), utána némi beszélgetés a nihilsráccal, aki magával hozta a szerelmes füves barátját is (mindketten volt osztálytársak, de a nihilsrác most egyetemen is összekerült velem. nehezen jövünk ki: aktív idealistaként a passzív nihilizmusa nehezen tolerálható számomra). Beszélgettem picit velük, a szerelmes füvesnek meséltem a drágáról, a nihil forgatta szemeit, láttam, hogy ismét megvet, amiért boldognak tartom magam. Érdekes párhuzamot mutat jóanyámmal, akivel amúgy is komálják egymást... Lehet, hogy összebeszéltek. Hm. Remélem nem, mert van ám egy lángszóróm.
Amúgy ha már szülők: igényüket fejezték ma ki arra, hogy csütörtökön átjöjjenek albiba, mosolyogva mondtam igent, előre látom, hogy ki akarják figyelni, hogy mibe tudnak belekötni, hogy aztán hazacsalogassanak. Vicces terv. Előre nevetek rajta. Bár ha kicsit levetkőzöm a szarkazmusom, akkor be kell látnom, hogy csak a hiányom motiválja őket, ami valahol nagyon kedves, de annyira bután fejezik ki, hogy a hatás-ellenhatás jegyében csak nagyobb ragaszkodást szülnek vele bennem a születő önállóságom irányába. Cink. (elkalandozás: átveszem a szavait... menthetetlenül ^^""... elkalandozás vége)
A nap vége Lillácskával telt, rajzolgatott, kávézgattunk a Csendesben, azt a helyet is meg kéne mutatni a Kóficnak, komálná ^.^ Akármennyire is alterpicsa-pöcs gyűjtőhely, megvan a maga varázsa (megj: lejött a Sunset Boulevard közben, juppí ^^)... szóval elvoltunk. Tervezgettük a missiont, meg a hétvégi szalagavatót, szidtuk a világot, és közben kacagtuk is. Meg magunkat is. Kell az. ^^
Ja meg kaptam ma egy e-mailt, ami egészen tetszetős munkalehetőséget rejtett magában a DocuArtban. Igazából amolyan mindeneskedés, kávéfőzés, vetítőgépindítás, nyitás-zárás, takarítás, ami épp akad, de legalább nem önkétes munka végre. Lehet, hogy megjátszom. Tarantino is moziban dolgozva kezdte és lám-lám. A leendő férjeim listáján végezte. Szóval ki tudja. ^^ Amúgy is jó lenne valami nem annyira random meló...
Illetve még egy pozitív élményem volt ma, az is a Kófichoz kötődik, de arra a reakció az egy külön bejegyzést érdemel. ^^ Azt meg nem szeretném összedobni, mint ezt most, úgyhogy majd később lesz esedékes. Mindenesetre csak annyit tudok mondani, hogy endorfin az agyban szabotál. Totálisan. És ez így jó... ^^ :szerelmes sóhaj:
Na jó, valamit még fotoszintetizálgatok, aztán jóéjtcigi izzítás, pizsifellövés, és gondolkodás, hogy miért akartam volna holnap óra előtt összefutni a költősráccal (csoporttárs)... elfelejtettem felhívni és most törhetem a buksim. Nyüssz. :gondolkodóba esik:
No mindegy
Bises et au revoir.