Szokások

Leszoktam a kávéról. Leszoktam a nikotinról. Új függőségeket és rossz szokásokat kell gyűjtenem, mielőtt véletlenül megtisztulok.

Eső

Tökre elfelejtettem, hogy esőben gombnyomásra elalszom bárhol, bármikor. Így ma sem megyek bevezetés a filmelméletbe órára, pedig mindjárt vizsgázom is belőle, de jó.

Harc

Az idő a legnagyobb ellenségem, ha tehetném addig nyújtanám és fojtogatnám, amíg el nem szakad. Minden más most mellékes, próbálom elkerülni a szakad szélét.

Kérdések helyett igyekszem a válaszokra koncentrálni.

És kedvesnek lenni, időnként, olykor-olykor, meglepetés-szerűen.

Mellesleg a csempék az őrületbe kergetnek, de ha ez kell a felnőttkorhoz, hát tessék. Legbelül úgyis pici maradok örökre.

Megállapítások

Monogámiát árasztok magamból, és ez mostanában hat az ellentétes nemre, bár azt hiszem, zavarba jövök tőle. Akármennyire is mágikus. Nem lennék jó boszorkány, hiába veszélyesen jók a megérzéseim.

Viszont rájöttem, hogy megbecsülendő az az ember, aki nem jön zavarba attól, ha az, akit levetkőztetne, váratlanul sírva fakad.

És szemtanúja voltam egy autóbalesetnek.

I'm gonna clean my house,

I'm gonna clean the WHOLE WORLD!

Meglepően sokkolt, amikor ma egy olyan ember vette fel velem a kapcsolatot, akivel én nem mertem volna soha. Kedves kis meglepetés volt így takarítás közben.

Befejeztem egy filmet. Vagy le, holnap kiderül.

Manipulációk forgószelének epicentrumába helyeztem magam. Kényelmes és ingatag.

A csíkos zokni pedig mosolyra deformálta az ajkaim.

Vajon

akaratgyenge vagyok, vagy csak reménytelen?

Erre táncoltam pénteken. Vászon előtt, a főelőadóban, miközben veszettül csillogott a szemem. A kínos pillanatok mellett a szürreálisakba vagyok még veszettül belebolondulva.

Meg úgy tűnik, a veszettül szóba, bár ez azt hiszem ideiglenes.

A 100-ik.

Hihetetlen, hogy mennyire nem barátkoznék a 18 éves kori önmagammal. Mókás volt megtalálni ezt. Döbbenetes mennyire nem vagyok stabil.

Amúgy minden megváltozott körülöttem, amit régebben fontosnak tartottam.

Most majdnemekből és talánokból próbálok épp várat építeni, miközben elképesztően erősen vágyakozom a lehetetlenre. De azt hiszem jó ez így, vagy ha nem, azt úgyse veszem észre.

De valaki újradefiniálhatna, talán az egyszerűbb lenne. Bár nem biztos, hogy igaz.

Arzéna

Már megint ezer éve, de pörög, forog, kilép a térből, és vissza, na kábé ilyen az időm mostanság.

Újabb félév, sok megérős, sok offline kurzus, új küldetés, miszerint Dam egyszer ELTE-médiás tanár lesz, és én megszeretem a minorom, sok munka, ami jó, bár néha túlságosan távol van attól, ahova szívesen irányítanám a figyelmem, de whatever, sok koffein, hullámzó mennyiségű nikotin, hatás-ellenhatás, kevés energia, 48 órás napok utáni sóvárgás, sok szerelem, utazás, placcon kávé.

Vizsgafilm, és más ötletek, amikre nincs időm, se erőm, de muszáj.

Mindenesetre a sok hallgatásom után lassan valami egyetemi kapcsolatháló is kezd kialakulni, bár nehezen illeszkedem közösségbe, túlságosan makacs, és elvárásos vagyok, amíg lehetőségem van arra a luxusra, hogy megszűrjem a környezetem.

De a hétvégém gyönyörű volt, Skinsparty, aka Crystal Castles @ Flex, Wien, évforduló \w Kóckófic, és sok-sok endorfin.

Meg megtanultam az ikea katalógust fejből.

Nagyjából ez van mostanság. 33 felé szakadok, de élvezem.

És már várom a lakásavatót. /m/

333 km/h

Ismét itt az egyetem, úgyhogy ismét tele lett a fejem mindenféle kiírandó dolgokkal, amiket most úgysem fogok tudni jól szavakba önteni, de próbálkozni kell. Vissza kell hozni az író skillt, mert azt hiszem szükségem lesz rá.

Az első hét meglepően jó volt, a rózsaszín párducmintás miniszoknya, és a red pill-blue pill fülbevalók önbizalmat adtak. Tanárok fifty-fifty arányban semmilyenek és hihetetlen egyéniségek, ami érdekes arány, de izgi.

Utolsó hónapot végigdolgoztam, így a nyár nem volt túl hosszú, de legalább tartalmas. Bár Avignon különböző okok miatt ugrott, sikerült maradandó bőrkárosodást okoznom magamnak. Nem, a kettő nem függ össze, de ennyi koffeinnal a véráramomban nehéz összefüggő lenni.

Kófic dolgozik. Eleinte kissé nyüszögve fogadtam, de aztán ahogy nekem is estek be a tennivalók, megbarátkoztam vele.

Októbertől tai-chizni fogok. Nem akarom minden nap az ő nyakába önteni a sok faszságot, ami rámragad napközben... Meglássuk mennyit használ.

Szóval igazából összefoglalva: zajlik az élet, igazából nagyjából olyan sebességgel, hogy beleszédülök olykor, és bele kell kapaszkodnom valamibe/valakibe, különben kirepülnék a hintából.

We'll see.

Plan9 from outer space

Szunnyadás közeli képernyőre tapadás közbeni elrévedés eredményeképpen arra jutottam, hogy lezárok egy szakaszt az életemben.

Persze, megvolt a maga szépsége, és még tart is, de úgy érzem, hogy lassan az egész életemet kezdi kitölteni, minden időmet elvenni, amit akár a barátaimmal is tölthetnék... És ebbe szép lassan beleőrülök.

Unom, az az igazság. És úgy érzem sosem leszek elég jó, hiába igyekszem mind a 10 körmömmel kapaszkodni. Túl sokat vár el, és talán én is tőle.

Bár nem tagadom, sokat kaptam tőle, sokat megtudtam a világról általa, de elegem van már a folytonos megfelelési kényszerből, hogy állandóan ki kell neki öltözni, meg mosolyogni, meg okosnak lenni, elég volt egészen egyszerűen!

Már látom is magam előtt, hogy két hét múlva, amikor kicsit lecsitulnak körülöttem a dolgok hogyan fogom a sarokba dobni az egészet, mint egy darab elhasznált rongyot. Abban a pillanatban, hogy kilépek a kapun, el is kezdek felejteni, és hogy ezt még jobban fölerősítsem, külsődleges változásokat is végre fogok hajtani. Fülbevaló, új haj, hogy új életet kezdhessek a lassan megérkező nyárban. Úgy érzem az eső sem véletlenül esik hetek óta.

Persze a kapcsolatunkat nem akarom teljes mértékben megszakítani, csak jó időre leredukálni egyfajta köszönőviszonyra. Aztán ki tudja, talán ha elmúlik a nyár, süríthetjük is találkáinkat, persze nem lenne olyan, mint most, az életemnek nem lenne ennyire szorosan része, de talán az esély megmaradhatna, hogy valaha még lesz köztünk valami...

Ennek így kellett lennie. Ne haragudjon rám senki.

Kedves vizsgaidőszak, ne gyűlölj érte, de két hét múlva szakítani fogok veled.

Catwoman

I wish I was a stranger.

Rászisszegek. Hülye fasz. Add vissza. Az enyém.

I wish I was a hunter.

Átváltozom Chainsaw Maiddé, a zombik országában. Add vissza. Az enyém. Hagyd békén. Az is az enyém.

I wish I was a starship.

Lelépek. Hagyjanak ki ebből.

I wish I was a heartbeat.

Rendőrt hív. Rágyújtok.

I wish I was a princess.

És akkor békénhagynátok.

I wish I was a ruler, who make them understand.

I don't believe in trouble

I don't believe in pain

I don't believe there's nothing left

but running here again

I don't believe in promise
I don't believe in chance
I don't believe you can resist
the things that make no sense

I don't believe in panic
I don't believe in fear
I don't believe in prophecies
so don't waste any tears.

Pedig sírtam is.

Férfias játékok.

(((Svankmajer.)))

|

ˇ

:]

Stupid MF.

Machine gun!

DE!!!

Lemora.

( ^ ^ )

ˇˇ

Kódolt üzenet. A mai napom.

lásd még: reggel7renyugati, vadbolygó, animációs vizsga, szépségésaszörny, sokvárakozás, könnyekig-üvöltözésig-rendőrségig fajuló zombiellenőr támadás, durci, békülés, férfias játékok, parmezános-sonkás-tejfölös tészta aka burzsujtejfölössajtos.

Igen, szét vagyok esve. Köszönöm.

Még akkor is, ha nem az én szavajárásom. :P

I do things I shouldn't

Van egy ilyen feliratú pólóm. Lovely. Diéta első napja. Utálom. Már most. Minek jó formába hozni magad, ha úgyse süt a nap? Fehértea korszak rewind. Új könvyek, víí. Cicafülek. Meow. Két nap múlva vizsga. Akkoris abban leszek. Caffein overdose. Love overdose. Overdose. Dose.

Ennyi.

Meg még:

Piroska - másképp

Piroska és a bűnöző szürke farkas szürreális-posztmodern bábanimációs musicalje Garri Bardintől.

Zseniális. ^^

Egy tenyér, ha csattan

Egyedül. Kicsit. Régóta nem volt már ilyesmire példa. Mióta a Kófic beköltözött, szépen lassan, magányosan töltött óráim száma drasztikusan csökkent. Most viszont hazament, úgyhogy itt maradtam, még körülbelül egy-két órára egyedül. Utána jön a húgom, hogy véget vessen a magányos óráknak. Majd holnap a Kófic is. Papást-mamást játszunk egy hétig. Ezt is ki kell próbálni.

Aztán jövőhéten meg animációs vizsga, amitől félek. Lusta Dick nem hiszem, hogy egyszerű vizsgát állítana össze, nem olyan típusnak tűnik. Meg amúgyis, itt egyetemen semmi se olyan, amilyennek látszik. Akitől nagyon paráztam, a Bagoly kiderült, hogy nem is annyira durva, akitől meg egyetlen félelmem arra irányult, hogy erős feminista, róla meg kiderült, hogy ki tudja úgy kérdezni az anyagot, hogy ha elolvastam, akkor sem tudom elképzelni, hogy mi a fenét akar. No mind1. Vizsgaidősuck... Csak kár, hogy ebben a félévben még beszámít, sőt. Ha nem leszek legalább 3 tárgyból 5-ös, akkor pápá film szakirány, aztán lehet gondolkodni, hogy merre tovább.

Szerintem elmegyek implantátum-tesztelőnek. Azt olvastam a napokban, hogy a számítógépes vírusok komoly rizikófaktort jelentenek a beültetett chipeknél, és további tesztelés kéne. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még cyborg leszek.

Soundbite

Sírás, repülés, nevetés, fáradtság, sikítás, szélsüvítés, hiányzás, sok-sok bor, éjszakai fények, hosszú alvás, tanulás, füstgomolyos sörivászat, és ha már sör, akkor cseresznyés.

Hazaérkezés.

Portfolio

Végre van laktózmentes tejem, ezáltal kakaóm, csak kár, hogy koffeinmentes.

Ismét nem aludtam túl sokat, tegnap két vizsga volt, ma is lesz egy, és a fene tudja hogy fogom magam estig annyira összekaparni, hogy eljussak a Deti Picasso

koncertre... :/

No mindegy, nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy a tegnapi webszerk-videoblog duplaötösért megajándékoztam magam a Web design: Video sites-os Taschen könyvvel, és meg is találtam benne azt az oldalt, ami úgy tetszett, és inspirált a videoportfólió építésében... Ha érdekel, akkor katt.

Sunshine, lollipop

Bár azért ez így ilyen formában paradox, mert szakad az eső és egész éjjel vihar volt, én mégis úgy érzem, hogy egy másik felhőcske elvonulóban van. ^^

Amúgy most nem lesz sok időm pötyögni, mert még kéne írnom egy vázlatot arról, hogy miért nem volt sikeres az mszp kampány médiaelemzésre, meg hajat mosni, meg kislaptopot tölteni...

Tegnap meg végre vettem magamnak új mp3 lejátszót, mert a régi föladta a szolgálatot, de sajnos a drág extremdigitalban átbasztak. -.-" direkt megkérdeztem, hogy ennek a modellnek van-e kijelzője, és rávágta a pasi, hogy naná, erre meg itthon derül ki, hogy francokat. csak egy kis led világít, ha játsza épp a zenét... :/ na mindegy, gondolkodtam rajta, hogy visszaviszem, de para, hogy nem találtam egy másikat se 5 ezer forint körül, ami jó lenne. Annál többet meg nem akarok rááldozni... De vigyázzatok az extremdigitalosokkal.

Najó, megyek vázlatot írni, cupp

Doktor Furcsaszerelem

Kürült a csészémből a kávé. És ilyenkor annyira, de annyira messzinek tűnik a konyha. Főleg, ha időnként még görcsbe is rándulsz... És tudod, hogy már rég nem pötyögnöd kéne, de el akarod mondani, hogy ma reggel láttad a napfelkeltét és hogy gyönyörű volt, de te leszartad, mert kicsapta a biztosítékot, hogy korán kellett kelni, és még azt is elfelejtetted megköszönni annak a valakinek, aki tehet róla, hogy megint össze voltatok gabalyodva, mint két gombolyag, és te már tegnap is csak a hisztit nyomattad, és nem tudod neki elmondani, hogy miért érzed úgy, hogy egyik pillanatban sírnál, másikban meg kacagnál, ezért inkább ráfogod a hormonokra, pedig tudod, hogy nem erről van szó, csak azt nem tudod, hogy akkor hol keresd a kérdéseidre a választ, ha egyáltalán...

és eláll a lélegzeted, mert tudod, hogy nincs idő, és hajat is kéne mosni, hogy megfelelj az elvárásoknak, és kiöltözni, hogy féltékenyek legyenek, és kivasalni az arcodon a párna nyomait, hogy senki ne tudja hánykor keltél, és magadra ölteni a titokzatosság álcáját, miközben a nagyvilág elé teregeted ki a gondolataidat...

sok mindent kéne ma csinálni.

de kezdjük az elején.

kiürült a csészémből a kávé.

Korai masszív

Ilyen korai poszt szerintem még soha nem volt ^^ Büszke vagyok magamra. :)

Igazából nincs is most olyan sok mindenről írnom, mindössze sok-sok szerencsét akarok kívánni az írásbelizőknek, és egyúttal figyelmeztetni magam, hogy a vizsgaidősuck sincs már messze. >.<

No mindegy, ma legalább kedvenc tanárbácsimmal kezdek, és az órához illően (Bevezetés a hatvanas-hetvenes évek hollywoodi filmjébe) Stanley Kubrick: Lolitás ruciban megyek ^^ Bár a pólóra nőtt valami számomra egészen rejtélyes folt, megpróbálok eltekinteni tőle.

Ja és elkezdtem designolgatni az oldalt. Nincs rá sok időm, de igyekszem. ^^" Remélem bejövős.

Na akkor mégegyszer: Hajrá babusok! :)

Rosszlány

Csigalassúsággal kúszó hétvége, végre-végre... Történések voltak bőven, mióta sikerült a vulkánt kijátszva hazajutni a svéd hadifogságból. Sőt, azóta egy új project is kilátásba helyeződött, 17-én repülök is Marseillesbe ezügyben. ^.^

Kófic elballagott, holnap érettségizik, ma meg tejberizsért nyafog. Ha végre abbahagyja a játékot, kap is majd. :)

Kijött az új Massive attack album, legnagyobb örömömre.

A feleségemre is volt időm végre, és még a családnak is bemutatott. ^^ Meg másnak is. Hopp, e-mailt is kéne írnom, jut eszembe.

Ma meg anyák napja, de nem sikerült hazamásznom, ami miatt kissé esz is a lelkiismeret, de majd kompenzálok.

Inkább fölkapom a szívecskés napszemüveget, és pimaszul belevigyorgok az esőbe.

Ezt meg nézzétek meg, mert kell. (Kim ki Duk: Bag guy)

Csáó, Lo