Milyen célt szolgálnak a döntéseink? Azt, hogy a kitűzött céljainkhoz vezető úton előbbre juttassanak minket. Az ilyen döntések racionálisak. Azonban adódhatnak helyzetek, amikor az ember szándékosan hoz irracionális, vagyis végső soron maga ellen való döntést. Ilyenkor vagy tisztában vagyunk a döntés irraconális mivoltával, vagy csak később szembesülünk vele.
Az irracionális döntések kétféleképpen születhetnek. Vagy szenvedélyek által befolyásolva hozzuk meg őket, vagy akaratgyengeségből. A szenvedélyek által befolyásolt döntések (amik végső soron szenvedélybetegségekre vezethetőek vissza) idején az agy racionális befolyásolóképessége egyszerűen kikapcsol. Az akaratgyengeség azért különbözik ettől a helyzettől, mert olyankor az ember egy korábban meghozott döntését (pl: leszokni a cigarettáról) egy, a jelenben közelebb lévő örömért feladja (pl: kap egy karton ingyen natur camelt -> itt a reklám helye ^.^). Ilyenkor, bár az eredeti elhatározáskor az alany tisztában volt vele, hogy saját érdekei azt szolgálják hosszútávon, hogy letegye a cigarettát, a nagyobb jelenértékű (vagyis időben könnyebben, és gyorsabban megvalósuló) dolog felé hajlik.
Maga a nikotinfüggőség nem akaratgyengeség tehát, mert ilyenkor az ember kikerüli az elhatározást, hogy a leszokásra, és az ezzel járó előnyökre gondoljon, mikor rágyújt. Viszont amikor már megszületik a leszokást illető elhatározás, és az alany később meggondolja magát az ajándékcigaretta miatt, az már akaratgyengeség.
Ennek kiküszöbölésére több megoldási mechanizmus is létezik. Vagy a külső tényezőket kell azirányba befolyásolni, hogy elkerüljük az akaratgyengeség csapdáját, vagy belülről kell vátozást indukálnunk.
Külső tényezők megváltoztatása lehet például az, hogy szétkürtöljük a barátaink között leszokás iránti vágyunkat, hogy aztán a visszakozás jelentős presztízsveszteséggel járjon, illetve megkérhetünk valakit, akivel gyakran érintkezünk (pl velünk élő személyt), hogy amennyiben cigarettát talál nálunk, szívbaj nélkül vegye ki a kezünkből és helyezze a szemetesbe.
Azonban az igazi megoldás az akarat erősítésére a belső változás, amit úgy érhetünk el, ha megtapasztaljuk akaratgyengeségünk hátrányait, illetve ha megpróbáljuk elképzelni, hova vezethet minket akaratgyengeségünk (pl: egyetlen szál cigaretta is vissza fog vezetni a napi egy dobozig). De ezt a módszert sem szabad túlzásba vinni, ugyanis az ember, ha állandóan tiltásoknak teszi ki magát, merevvé, és befordulttá válhat. A lényeg, mint mindenben, itt is a mérték.
Freud-i módon ábrázolva a dolgot, az ösztönök a kísértések, a felettes én a tiltások, az autonóm én pedig mi magunk vagyunk, akiknek meg kell találnuk a középutat a kettő általi befolyásoltságban.
Odüsszeusznak tehát ki kell köttetnie magát az árbóchoz, hogy hallja a szirének énekét, de nem olyan szorosan, hogy ha elkezdene süllyedni a hajó, ne léphessen közbe.
Jon Elster: A társadalom fogaskerekei nyomán
(...és akkor most lehet találgatni, hogy szándékomban áll-e leszokni a cigiről :P)
